Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
II. 1697/11905—4208/1908. 119 érvényességéhez, mely által az egyik jegyes ingatlan vagyonának tulajdonjogát a másikra ruházza, közjegyzői okirat kívántatik, az A. alatti azonban ezen alakszerűséget nélkülözvén, az érvénytelennek kimondandó s ennek következtében az érvénytelen okirat alapján alperesnő által szerzett ingatlan tulajdona az előbbi jogállapot visszaállításával a felperes részére megítélendő volt. 1697/1905. — Marasztalás. — Felperesnő keresetében előadta, hogy az alperes vele 1899. évi március hó első napjaiban megismerkedvén, rövid időre rá kezét megkérte, aminek folyamányaként köztük az eljegyzés megtörtént, sőt később, 1901. március hó 25-én mindketten az anyakönyvi hivatalban is megjelenvén, itt egybekelési szándékukat bejelentették. Alperes azonban az egybekelést folyton halogatta, míg végre 1902. évi december havában felperesnővel a viszonyt felbontotta anélkül, hogy a felperesnő erre a legcsekélyebb okot szolgáltatta volna... Az eljegyzés idejébea az alperes semmi szín alatt nem akarta megengedni, hogy a felperesnő, aki az A. alatti tanúsága szerint okleveles gyermekkertésznő, mint nevelőnő állásban maradjon és állásba lépjen, miért felperesnő kénytelen volt az ismeretségük elején .... nél elfoglalt nevelőnői állásával felhagyni s midőn viszonyuk folyamán 1901. évi december havában ismét állásba lépett, újból ellenezte az alperes, hogy az állásában megmaradjon, úgy, hogy ezzel is két hónap után felhagyni kényszerült. Azáltal tehát, hogy az eljegyzés közel négy évi tartama alatt keresményétől elesett, felperesnő tetemes kárt szenvedett, mely kárát a felperesnő 3900.— koronában számította fel, a Kúria azonban csak 1845.— koronát ítélt meg. 846/1908. — Elutasítás. — A Kúria a II. bíróság ítéletét a kiskorú II. r. alperes elmarasztalására vonatkozó részében indokainál fogva helybenhagyja, ellenben az I. r. alperes elmarasztalására vonatkozóan a Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatta s a felperest ezen alperessel szemben keresetével feltétlenül elutasítja, mert az 1894:XXXI. t. c. 3. §-a csak az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyest kötelezi arra, hogy a másik jegyesnek és rokonainak a kötendő házasság céljából tett kiadások erejéig kártérítést szolgáltasson s minthogy a hivatkozott törvény 1. §-a szerint az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére és a házasság erkölcsi tartalmára figyelemmel a törvényes képviselő képviseltjét a házasság megkötésére nem kényszerítheti, ezekből önként következik, hogy a törvényes képviselő csupán azon az alapon, hogy képviseltje az eljegyzést az ő beleegyezésével és hozzájárulásával kötötte meg, képviseltjével együtt és egyetemlegesen kártérítésre nem kötelezhető, hanem csupán abban az esetben, ha az eljegyzésnek alapos ok nélkül történt felbontásában önmaga is cselekvőleg közreműködött, ezt a körülményt azonban a felperesnő az I. r. alperessel szemben nem bizonyította. 4208/1908. — Marasztalás. — A Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította, s az elsőbíróságot arra utasította, hogy a követelt kártérítés menynyisége tárgyában.... ítéletet hozzon.... X. tanú vallomásában azt adta elő. hotry az alperes B. társaságában mint a felperesnő vőlegénye mutatta be és viselte magát és hogy a felperesnő egy ízben az alperes jelenlétében mondotta azt, hogy az aradi színház kötelékéből kilép, Budapestre megy, miután az alperessel rövid idő alatt megesküszik. A felperesnő eme kijelentésére az alperes a tanú előadása szerint megjegyzést nem tett. Y. és N. tanúk a felperesnőtől hallották, hogy az alperes azt kívánja tőle, hogy a felperesnő 1906. április hótól kezdve az aradi színházhoz ne szerződjék, mert rövid idő alatt meg fognak esküdni. X. Margit tanú előtt is kijelentette a felperesnő, hogy Budapestre megy kelengyéjét elkészíteni s alperes a tanú előtt mondotta a felperesnőnek, hogy míg elveheti, maradjon a színháznál vagy
