Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 1101/37—1130/37. 95 hó 25-én az Angol parkban ismerkedtek meg. Dr. X idegorvos az alperest elmebetegnek nyilvánította, minek folytán alperes atyja 1931. évi június hó 15-én az alperes kiskorúságának meghosszabbítása iránt pert tett folyamatba és a bíróság az alperes kiskorúságát meghoszszabbítotía, mert alperes paranoid-schisophren egyéniség... A felperesnő a megismerkedés után elment az alperes lakására és a harmadszori látogatás alkalmával az alperessel a nemi érintkezést megkezdette és 1932. évi október hó 2-ig állandósította, amikor a felperesnő gyermeket szült... A bizonyításfelvétel a házassági ígéret tekintetében céltalan volna, mivel az alperestől a bíróság az esküt nem vehette ki... De a Kúria, még ha házassági ígéretet tett volna is az alperes, sem vonna következtetést a csábításra, mert az a nő, aki az utcai ismeretség után egy hónap múlva elmegy a férfi lakására és ott a férfi családi viszonyainak ismerete nélkül megfordul és ily előzmények után engedi meg a nemi érintkezést, nem tisztességes... A felperesnő az állítólagos házassági ígéretet egyébként nem is vehette komolynak ... Ami a nemi betegséggel való megfertőzésre alapított kereseti igényt illeti, megállapítást nyert, hogy az alperes luesben nem szenved, fertőző kankos megbetegedése csak hónapokkal a felperesnővel való viszony megszűnte után, 1933. évi január hó 12-én nyert rajta megállapítást... Ezzel szemben a felperesnő 1934. évi július hó 2-tól 18-ig állott kórházi kezelés alatt s ekkor a Wassermann vizsgálat -f ++-et mutatott. A felperesnő a Szent István kórház értesítése szerint 1935. évi augusztus hó 4-től 13-ig lues kórismével feküdt ott betegen ... Ezen körülményekből az orvosszakértő nem tudott következtetést vonni arra, hogy a felperesnő a luest mikor szerezte, de következtetés vonható a súlyos tünetekből, hogy a felperesnő már az 1931. évben is luesben szenvedett. Nem állapítható meg az sem, hogy melyik fertőzte meg a másikat, mivel a felperesnő csak 1933. évi február hó 18-án jelentkezett kankós megbetegedéssel... Tekintettel arra, hogy az alperes a felperessel való nemi viszony megkezdésekor nem volt vétőképes, a 162. sz. E. H. értelmében alperes kártérítési felelősségre nem vonható, azonban az elkövetett cselekménnyel kapcsolatban méltányosság alapján mégis helye lehetne kártérítésnek. Ebben a perben azonban ez a jogszabály sem nyerhet alkalmazást, mert magánjogi csábítás nem forog fenn és felperesnő nem bizonyította, hogy az alperes megfertőzte. (Ezen perben a Kúria előzetesen 5507/34. szám alatt feloldó végzést hozott.) 1101/37. Elutasítás. — ... Felperesnő nem bizonyította, hogy az alperes házassági ígérettel bírta rá az első nemi közösülésre... A felperesnő maga adta elő eskü alatti vallomásában, hogy az első közösülés után négy évig folytatott az alperessel benső szerelmi viszonyt... A per folyamán nem merült fel adat a tekintetben, hogy a felperesnő a komoly házassági ígéretbe vetett bizalom folytán az ígéret beváltásának a lehetősége mellett és ennek reményében tartotta fenn a viszonyt... 1130/37. Elutasítás. — A nő házasságon kívüli nemi érintkezésében rejlő nagy társadalomerkölcsi és személyiségi érdekét nemcsak a büniető törvények, hanem a magánjogi szabályok is a személyiség védelmeként a magánjogi csábítás keretében erkölcsi kár megítélésével védik. A bírói gyakorlat útján kifejlődött jogszabály értelmében azonban az erkölcsi kárt csak az a tisztességes nő igényelheti, akit egy férfi a házasság előzetes komoly ígéretével és az ígéret betartásának lehetősége mellett bír rá a nemi érintkezésre vagy a nő függő helyzetének kihasználásával vitte véghez a nemi érintkezést. A nemi érintkezésnek büntetendő cselekmény útján való véghez vitele az elől kiemelt nemi érintetlenség büntetőjogi védelme folytán szül erkölcsi kár megtérítése iránti kötelmet. A cselekvőképtelen személlyel való nemi érintkezés a büntetőjogi védettség fogalma alá esik. Ezen el-