Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

szabályok, a felek tehát a hibás teljesítésért való helytállási kötelezettséget a szerződésükben — a törvényes keretek között — kizárhatják, illetőleg korlátozhatják. Ebből az is következik, hogy a felek a már megtörtént hibás teljesítéssel kapcsolatban az igényeik érvényesítését illetően a törvény rendelkezéseitől — ugyancsak a törvényes keretek között — megállapodással egyébként is eltérhetnek. Abból a tényből, hogy a felek a szavatossági igény egyezséggel való rendezése iránt a körülmények alapján eredménnyel biztató tárgyalásba bocsátkoztak, adott esetben a feleknek arra az egyező akaratára lehet következtetni, hogy — a törvényben biztosított lehetőség alapján — a szavatossági jogok érvényesítésére előírt hathónapos jogvesztő határidőt a nyilatkozat megtételének időpontja helyett attól az időtől kívánták számítani, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szavatossági igénynek egyezséggel való rendezése véglegesen meghiúsult. Természetesen a bíróságnak mindig gondosan vizsgálnia kell, hogy a jogosult a kötelezettel folytatott tárgyalásaira hivatkozással nem a keresetindítási határidő elmulasztásának a hátrányos következményeitől kíván-e kellő alap nélkül szabadulni. Az ilyen törekvésekhez a bíróság nem nyújthat segédkezet. d) A kötelezett a szerződésben vállalt kötelezettségének csak hibátlan teljesítéssel tesz eleget. Ebből következik, hogy ha a kötelezett az őt terhelő szavatosság alapján a hibás dolgot kijavítja — amivel egy tekintet alá esik a dolog hibás részének kicserélése is —, ellenkező megállapodás hiányában nem eshet a szavatossági határidő terhére az az idő, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. Ezért ezzel az idővel a szavatossági határidő meghosszabbodik. A szerződő felek együttműködési kötelezettségéből folyik viszont, hogy a jogosult sem késlekedhet az észlelt hibának a kötelezettel való közlésével. Ezért az az idő, amellyel a szavatossági határidő meghoszszabbodik, akkor kezdődik, amikor a jogosult a hibát a kötelezettel közli. Ha a kötelezett az őt terhelő szavatosság alapján a hibás dolgot kicseréli, a kicserélést — tehát új dolog szolgáltatását — kell szerződésszerű teljesítésnek tekinteni. A szavatosság ezért ilyen esetekben akkor éri el a gazdasági célját, ha időtartama a kicserélt dolog tekintetében újra kezdődik. Ettől eltérő megoldás esetén indokolatlanul megrövidülne a szavatosság törvényben meghatározott időtartama. Ez irányadó akkor is, ha a kötelezett a dolog jelentősebb részét cseréli ki. Ilyenkor tehát — ellenkező megállapodás hiányában — a dolog kicserélt része tekintetében a szavatossági idő újra kezdődik. A fentiekből az is következik, hogy — ellenkező megállapodás hiányában — a dolog jelentősebb részének a kicserélése esetében is az egész dolog vonatkozásában meghosszabbodik a szavatosság időtartama a hiba közlésétől kezdődő azzal az idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. Ha pl. az eladó (illetőleg megbízottja) a motorkerékpár hibás motorját a szavatosság alapján kicseréli, a szavatosság időtartama az új motor tekintetében újra kezdődik, az egész motorkerékpár tekintetében pedig meghosszabbodik azzal az idővel, amely a motor hibájának az eladóval való közlé94