Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

csak hosszabb vizsgálódás alapján ismerhető fel, a szavatossági nyilatkozat megtételére előírt hathónapos jogvesztő határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a szolgáltatott dolog hibája az átvételkor megkezdett gondos vizsgálat mellett egyáltalán felfedezhetővé vált. Ez az idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a jogosult a szolgáltatást mindenre kiterjedően megvizsgálhassa, s a teljesítés megfelelő vagy meg nem felelő voltáról valóban meggyőződhessék. A hibának hosszabb használat után való felfedezése azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanennyi idő volt szükséges a vizsgálat befejezéséhez. A jogosult az említett esetekben is a hiba felismerésétől számított nyolc napon belül köteles a szavatossági igényét érvényesítő nyilatkozatot megtenni. A fentiek nem vezethetnek a szavatossági határidő általános jellegű fellazulására, mert ez szemben állna azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket a törvény a szavatossági határidő megállapításával meg kívánt valósítani. Ezért az említett megoldás alkalmazásánál igen körültekintően kell eljárni, s arra csak valóban indokolt esetben kerülhet sor. A kifejtettek jönnek figyelembe akkor is, ha a jogosult a Ptk. 307. §-a alapján a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését követeli. Ha azonban a jogosult bizonyítja, hogy a kötelezett a teljesítésnél csalárd módon járt el, a szavatossági határidők eltelte után is követelhet kártérítést. A csalárdság bizonyítása az elévülési idő lejártáig hosszabbítja meg azt az időt, amely alatt a jogosult a hibás teljesítésből eredő kártérítési igényét érvényesítheti. Ilyenkor a kártérítés keretében — az erre vonatkozó szabályok szerint — a teljes érdeksérelem orvosolható, ezért a jogosult a szavatossági jogait (Ptk. 305. §) már nem érvényesítheti. b) Bizonytalanság észlelhető az ítélkezési gyakorlatban a tekintetben is, hogy ha a jogosult a szavatossági igényét bejelentő nyilatkozatában csupán általánosságban utal a szolgáltatás hibás voltára, a szavatossági igénye milyen keretben tekinthető érvényesítettnek. Ugyancsak bizonytalanság tapasztalható abban a vonatkozásban is, hogy ha a jogosult a szolgáltatás bizonyos hibáját vagy hibáit megjelölte a szavatossági igényét érvényesítő nyilatkozatában, azonban később (esetleg csak a per során) — az igényérvényesítésre megszabott határidő eltelte után — kiderül, hogy a szolgáltatásnak más hibája van, illetőleg egyéb hibái is vannak, a szavatossági igény az utóbb említett hibák vonatkozásában is kellő időben érvényesítettnek tekinthető-e. Nyilvánvaló, hogy ha a jogosult a szavatossági igényét bejelentő nyilatkozatában csak a dolog kellékhiányát jelölte meg, az ilyen kifogás felöleli a szolgáltatott dolognak minden olyan hibáját, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ehhez képest az ilyen szavatossági nyilatkozatot a megjelölt kellékhiányt előidéző valamennyi 'hibát illetően kellő időben megtettnek kell tekinteni. A szolgáltatás konkrét hibájának megjelölése esetében figyelemmel kell lenni az adott tényállásra, a szolgáltatás és a hiba jellegére, valamint a jogosult nyilatkozatának a tartalmára. Ha a jogosult a nyilatkozatában konkrét hibát jelöl meg, később azonban — alapos vizsgálat eredményeként — megállapítják, hogy az ál91