Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

pedig a Ptk. a tényleges helyzetre alapított önálló birtokvédelmet is elismeri, a tulajdonos vagy más jogosult választhat: akár a jogcímre, akár a tényleges birtoklására hivatkozva az államigazgatási szervhez fordulhat, de igényét a jogára alapítva közvetlenül a bíróság előtt is érvényesítheti. A másik álláspont szerint nincs helye a megkülönböztetésnek aszerint, hogy a sérelmet szenvedett fél az igényét a birtokláshoz való jogára vagy a birtoklásának puszta tényére alapítja. Akit a birtokától megfosztottak vagy birtoklásában zavarnak, az igényét elsődlegesen csak az államigazgatási szerv előtti eljárásban érvényesítheti. Kétségtelen, hogy a Ptk. vonatkozó tételes rendelkezéseiből és az azokhoz fűzött miniszteri indokolásból egyértelmű következtetés nem vonható le. A Ptk. 98. §-ának, 115. §-a (2) bekezdésének, a 187—192. §-ainak rendelkezései és rendszerbeli elhelyezésük, valamint a miniszteri indokolás egyes részei az elsőként említett álláspont helyességét támasztják alá, viszont az utóbb idézett törvényhelyek rendelkezései és miniszteri indokolásuk egyes részei — különösen a Ptk. 191. §-a (1) bekezdésének rendelkezése — a másodikként említett álláspont helyessége mellett szólnak. A bíróságok egységes és helyes ítélkezési gyakorlatának kialakítása végett szükséges tehát az alapvető kérdésnek és az ehhez szorosan kapcsolódó részletkérdéseknek az eldöntése. Az alapvető kérdés eldöntésénél a Ptk. 191. §-ában szabályozott eljárás jogpolitikai célját, tartalmát és jogrendszerünkben elfoglalt helyét kell szem előtt tartani. Ennek az eljárásnak a feladata, hogy a felek birtokvitáit a hozzájuk helyileg közelálló, az adott viszonyokról közvetlen tapasztalat alapján tájékozott, gyors intézkedésre alkalmas államigazgatási szervek helyben döntsék el. Ennek megfelelően az államigazgatási szerv a korábbi tényleges birtokállapot alapján dönt, és rendszerint nem terjeszkedik ki a jogi kérdések vizsgálatára. Az államigazgatási szervnek nem is feladata, hogy bonyolult tulajdonjogi és egyéb polgári jogi kérdéseket oldjon meg, és erre nincs is lehetősége. Az eljárás céljának tehát nem felel meg az, hogy az érdekelt fél — akkor, amikor a birtokláshoz való jog tárgyában az állásfoglalás szükségessége eleve előre látható — arra kényszerüljön, hogy igényét elsődlegesen az államigazgatási szerv előtt érvényesítse. Ez ugyanis az állampolgárok igényének érvényesítését — az eljárás alapvető céljával ellentétben — meglassítaná. I. A birtok valamely dolog feletti tényleges hatalmat jelent. Birtokossá válik az, aki a dolgot megszerzi, magához veszi vagy más módon a hatalmába keríti. A birtokra elsősorban a hatalomban tartás állapota a jellemző. De birtokosnak kell tekinteni ezenkívül azt is, akitől valakinek a birtoka közvetlenül vagy közvetve származott (származtatott birtok). Birtokosnak kell tekinteni tehát azt a személyt is, aki a dolgot annak alapján tartja tényleges hatalmában, hogy arra őt külön kötelmi 61