Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Indokolás I. A családnak mint a társadalom legkisebb egységének megerősödése a szocialista társadalomnak alapvető érdeke. Ennek jegyében nyilvánítja ki Alkotmányunk 15. §-a, hogy a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét. Az Alkotmány 16. §-a szerint a Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit. Társadalmunk az elhagyott vagy erre más okból ráutalt gyermekeket állami gondozásba veszi, testi és szellemi fejlődésüket intézményesen biztosítja, gyermekeink túlnyomó része azonban családi környezetben nő fel. A családi környezet légköre, a családi közösség tagjainak világnézete, erkölcsi tulajdonságai, életmódja, egymással és a társadalommal szemben tanúsított magatartása rendszerint döntő hatással vannak a gyermek fejlődésére, egyéniségének kialakulására. A tapasztalat azt mutatja, hogy a család szétesése gyakran a gyermekek erkölcsi épségét is megtámadja s őket nemegyszer a züllés veszélyének teszi ki. Az 1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 75. §-ának (1) bekezdése a nevelés irányelveit is megállapítja, amikor a szülői felügyelet körében a szülők kötelességévé teszi, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésében elősegítsék. Biztosítani kell a gyermek szocialista szellemben történő nevelését. Ennek során arra kell törekedniük, hogy a gyermek egészséges, művelt, erkölcsös, a szocializmus eszméjéhez hű, hazáját, népét szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék. Joguk és kötelességük mindent megtenni, ami e célok elérése érdekében szükséges és tartózkodniuk kell mindentől, ami azok elérését akadályozza vagy nehezíti. A szülőknek közös kötelessége, hogy a gyermek testi és erkölcsi jólétén, egészséges fejlődésén munkálkodjanak és példamutató életmódjukkal alakítsák a jövő emberének jellemét, fejlesszék erkölcsi tulajdonságait. A nevelés rendszerint akkor eredményes, ha abban — a gyermek jövőjéért való felelősség tudatától áthatva — mindkét szülő tevékenyen részt vesz. Ez a feltétlenül indokolt közös nevelőmunka veszélybe kerül akkor, ha a gyermek szülei között meghasonlás támad, házasságuk válságba jut, s együttélésük megszakításának, házasságuk felbontásának problémájával kerülnek szembe. Bármiként alakuljon is azonban a szülők egymáshoz való viszonya, házaséletük megromlásának a gyermek életében jelentkező káros hatásait kötelesek a legkisebb mértékre szorítani. A házassági együttélés megszakítása, a házassági kötelék felbontása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a gyermek a szüleit elveszítse. Bármilyen ellenszenv vagy gyűlölet tölti is el a házastársakat egymással szemben, nem szabad, hogy ennek a közös gyermekük áldozatul essék. Az a szülő, aki közvetlen vagy közvetett módszerekkel arra törekszik, hogy a gyermek érzelmi világából kiölje vagy csak elhalványítsa a másik szülő iránti szeretetet és tiszteletet, a jogi következményektől eltekintve kihívja maga ellen a társadalom erkölcsi elítélését. Az a szülő 55