Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

zastársával (volt házastársával) szemben nem érvényesítheti sikerrel tartás iránti igényét." Az Irányelv 2. pontja helyébe a következő szöveg lép: „2. Az örökbefogadott gyermek vérszerinti szülője e gyermekkel szemben tartási igényt nem érvényesíthet, kivéve ha saját házastársa fogadta örökbe a gyermeket. A Csjt. 52. §-a szerint az örökbefogadás folytán a vérszerinti családi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogok és kötelezettségek megszűnnek. Ezzel áll összhangban az 1972. évi IV. törvénynek az a rendelkezése, amely a Csjt. korábbi 61. §-ának (4) bekezdését hatályon kívül helyezte. Ez ugyanis kimondta, hogy az örökbefogadott gyermeket és leszármazó] át az örökbefogadott vérszerinti szülőit megelőzően az örökbefogadó szülő köteles eltartani. A Csjt. 52. §-ában foglalt új rendelkezés szerint a vérszerinti szülő az örökbefogadott gyermekét az örökbefogadó teljesítőképtelensége esetén sem köteles eltartani, egyben megszűnik a szülőtartásra való jogosultsága is. Kivételt a törvény csak azzal a vérszerinti szülővel tesz, akinek a gyermekét saját házastársa fogadta örökbe. [Közös gyermekké fogadás: Csjt. 51. § (2) bek.]." Az Irányelv 3. pontja indokolásának utolsó bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Mindez nem érinti a vérszerinti szülővel szemben fennálló tartási kötelezettséget, amelyet azonban a mostohaszülővel, illetőleg a nevelőszülővel szemben fennálló tartási kötelezettség megelőz. A Csjt. 64. §-ának új (1) bekezdésén alapuló ez a tétel természetesen csak arra az esetre irányadó, ha a sorrend kérdése a mostohagyermeket, illetőleg nevelt gyermeket hosszabb időn át eltartó mostohaszülő, illetőleg nevelőszülő és a gyermeket nem maga nevelő vérszerinti szülő között merül fel. Nem vonatkozik azonban a mostohaszülővel (nevelőszülővel) együttélő vérszerinti szülő tartási jogosultságára, mert ő az egyéb feltételek fennállása esetén a tartásra házastársával egysorban jogosult." Az Irányelv 4. pontjának rendelkező része helyébe a következő szöveg lép: „A tartásra érdemtelennek csak azt a szülőt lehet tekinteni, aki a gyermekével szembeni kötelezettségeit olyan súlyosan sértette meg, hogy erre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó." Az Irányelv 4. pontjának indokolása a következő első bekezdéssel egészül ki: „A Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése szerint nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A (4) bekezdés pedig kimondja, hogy a gyermek a szülő érdemtelenségére általában nem hivatkozhat, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelességének eleget tett." Az Irányelv 4. pontja indokolása első bekezdésének harmadik mondatában a „méltatlanná" szó helyébe az „érdemtelenné" szót kell iktatni. Az Irányelv 4. pontja indokolásának második bekezdése helyébe a következő szövegű bekezdés lép: „Nem szűnik meg a vérszerinti szülő tartási jogosultsága egymagában abból az okból sem, hogy helyette mostohaszülő vagy nevelőszülő 47