Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

méltányos rendezése érdekében — a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani. 4. Az 1. pontban foglalt elvet a közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények elbírálásánál is érvényesíteni kell, abból kiindulva, hogy a közös vagyont a házastársaknak az életközösség idején, a család érdekében végzett együttes munkája, szorgalma és takarékossága hozza létre. A házastársi közös vagyon megosztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a vagyonok vegyülésének időpontjában elhangzott nyilatkozatokat, illetőleg nem lehet mellőzni annak a szándéknak a vizsgálatát, amely a házasfeleket a vagyonaik feletti rendelkezésben vezette. Az egészséges családi viszonyok között élő házastársaknál, akiknél a gazdálkodás a család közös céljait szolgálja, a közös vagyon és a különvagyon sokkal gyakrabban vegyül egymással, mint ahogy a törvény a különvagyon felhasználását [Csjt. 29. § (3) bek., 32. § (2) bek.] kötelezővé teszi. A házastársak együttélése során a házasságba hozott vagy az együttélés alatt keletkezett különvagyonok igen gyakran összeolvadnak a közös vagyonnal. Ez a vegyülés olyan mértékű lehet, hogy a házasságkötés utáni vagyonmozgás nyomon követése — főként huzamos együttélés után — szinte lehetetlenné válik. A házastársakat általában a józan gazdálkodás szabályain alapuló célszerűségi meggondolások vezetik vagyoni rendelkezéseikben. Akkor is felhasználják különvagyonukat a közös vagyonba történő beruházásra, a közös vagyon tárgyainak kezelésére, fenntartására vagy éppen a közös háztartás céljára, amikor a közös vagyon a költségek fedezésére képes lenne ugyan, de a különvagyon felhasználása az adott esetben ésszerűbbnek látszik, jobban szolgálja a család érdekeit. így például a házastársak a közös vagyonba tartozó házingatlanuk fenntartási és kezelési költségeit nemritkán a különvagyonukból fedezik, mert bár a közös jövedelemből is kitelnének a kiadások, de nem kívánják megszokott életszínvonalukat csökkenteni. Természetesen kimeríthetetlen változatokban fordul elő a közös vagyon és a különvagyonok keveredése. Ennek célszerűségi szempontokon kívül egyéb okai is lehetnek. A házastársak a különvagyonukat a család sorsa iránti felelősségérzettől vezérelve, érzelmi és nem csupán célszerűségi okokból — gyakran törvényi kötelezettség nélkül is — közös célra vagy éppen a másik házastárs különvagyonára fordítják. A házastársak a család közös céljainak megvalósítása érdekében nemegyszer olyan jognyilatkozatokat tesznek, amelyek tartalmilag a másik fél javára szóló ajándékozást, közös vagyonba utalást vagy éppen a megtérítési igényről való lemondást juttatják kifejezésre. Erre tekintettel a házassági vagyonjogi igények rendezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a házastársaknak a vagyonukról történt rendelkezés időpontjában elhangzott nyilatkozatait. Az egyes vagyonrészek felhasználását azonban a házastársak részéről igen gyakran nem kíséri a megtérítési igénnyel kapcsolatos jognyilatkozat. Ezért nem lehet mellőzni annak a szándéknak a vizsgálatát sem, amely a házasfeleket a vagyonuk feletti rendelkezésben vezette. Erre annál is inkább szükség van, mert a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy nincs helye 41