Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Ezeknek a pervezetési szempontoknak megfelelően érvényesülniük kell akkor is, ha a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik. * Az Irányelv megállapítása folytán hatályát veszti a Legfelsőbb Bíróság 3. számú Irányelve, valamint a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 253., 291. és 292. számú állásfoglalása. 10. számú IRÁNYELV a házassági vagyonjogi igények rendezéséről A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítása és egységes szövege tárgyában alkotott 1974. évi I. törvény (Csjt.) számos új rendelkezést tartalmaz a házassági vagyonjogra vonatkozóan is. A törvény most már rendezi a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történő beruházások és egyéb költekezések megtérítésére irányuló igényeket és ezáltal jogszabályi szintre emelte a Legfelsőbb Bíróságnak a házassági vagyonjogi igények rendezéséről szóló 5. számú Irányelve több tételét. Az irányelv azonban tartalmaz olyan iránymutatásokat is, amelyeket a törvény nem érintett. A Legfelsőbb Bíróság az 5. számú Irányelven kívül számos más polgári kollégiumi és tanácselnöki értekezleti állásfoglalásban adott útmutatást a házassági vagyonjogi rendelkezések alkalmazásánál követendő ítélkezési szempontokról. A törvény ezek egy részét is jogszabályi szintre emelte. Az 1974. évi I. törvénybe felvett házassági vagyonjogi szabályokra tekintettel indokolttá vált annak átfogó felülvizsgálata, hogy a házassági vagyonjogi viták rendezését érintő 5. számú Irányelv mely tételei maradtak továbbra is hatályban, illetőleg a korábbi legfelsőbb bírósági állásfoglalások közül melyekkel indokolt a házassági vagyonjogi viták rendezéséről szóló irányelv kiegészítése. Ennek megfelelően az ítélkezési gyakorlat szilárd alapokra helyezése és egységességének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése megvitatta a házassági vagyonjogi igények rendezésénél követendő általános szempontokat, és az Alkotmány 47. §-ában biztosított jogkörében a bíróságok számára kötelező irányelvként az alábbiakat állapította meg. 1. A Csjt. a házastársak vagyoni jogviszonyai rendezésének alapjává a teljes egyenjogúság elvének megfelelően a házastársi vagyonközösség intézményét teszi. E családjogi intézmény jellegéből, a házastársak kölcsönös támogatási kötelezettségének jogi és erkölcsi tartalmából következik, hogy a házastársak vagyoni jogviszonyainak rendezésénél a közös vagyon védelmét fokozottan szem előtt kell tartani. A Csjt. 27. §-a értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mind37