Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

tartalmazó nyilatkozatot nemcsak a keresetlevélben vagy az első tárgyalás kezdetén, hanem a per során bármikor megtehetik. A nyilatkozatnak azonban kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie. Nem elég tehát, ha az alperes a keresetlevélre úgy nyilatkozik, hogy a házasság felbontását maga is kéri, vagy hogy azt nem ellenzi. Az alperesnek az említett közömbös, a felperes szándékával nem egyeztetett és gyakran csak a bíróság elé történt idézésének hatása alatt tett nyilatkozata ugyanis nem ad elég következtetési alapot annak megállapítására, hogy akaratnyilvánítása mögött valóban egyező, végleges és megfontolt szándék áll. A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítás őszinteségének és befolyásmentességének vizsgálatánál a fentiekhez hasonlóan figyelemmel kell lenni arra, hogy a gyermekelhelyezés kérdésében történő egyezkedés során a gyermek nem lehet alku tárgya, a házassághoz való ragaszkodás vagy a házasság felbontásához való hozzájárulás feltétele, anyagi haszonszerzés vagy éppen bosszúállás eszköze. A Pp. 286. §-a értelmében a bíróság önmagában a jogról való lemondásra, az elismerésre és a beismerésre, illetőleg a mindkét fél egyező vagy az egyik fél — ellenfél által kétségbe nem vont — előadására bontóperben tényállást nem alapíthat. A bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítás azonban nem esik e rendelkezés hatálya alá, mert az olyan jognyilatkozat, amelyből a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására lehet következtetni. A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt új szabály szerint a gyermek elhelyezéséről, tartásáról, a szülő és gyermek közötti érintkezésről, továbbá a házastársi tartásról, valamint a közös lakás használatáról a felek között létrejött megállapodást perbeli egyezségbe kell foglalni és jóvá kell hagyni, hacsak e kérdésekben a bíróság a felek kérelmére nem ítélettel dönt. Fel kell hívnia a bíróságnak a felek figyelmét a házassági vagyonjogi kérdések egyidejű — egyezséggel vagy ítélettel történő — rendelkezésének célszerűségére is. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a házastársi közös lakás használatával kapcsolatosan kárpótlás nyújtására, illetőleg megítélésére kerülhet sor, amely esetben ennek összege a vagyonjogi igényekkel együtt számolható el [7/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet 28. §]. Az újabb viták és az ezekkel kapcsolatos további pereskedés megelőzése végett pontosan és egyértelműen kell meghatározni a felek között létrejött megegyezés tartalmát. A bíróságnak az egyezség jóváhagyásánál a feleket tájékoztatnia kell az őket megillető jogokról, továbbá tájékozódnia kell arról, hogy a felek jogaik ismeretében is az általuk szándékolt módon kívánják-e életviszonyaikat (tartási, lakás- és vagyonjogi kérdésekben) rendezni. Az említett tájékoztatásra különösen akkor van szükség, ha a bíróság elé tárt adatokból arra lehet következtetni, hogy a tervezett rendezés az egyik félre nyilvánvalóan hátrányos. Különös nyomatékkal kell figyelemmel kísérni azt, hogy a korábban munkaviszonyban nem állott feleség, aki esetleg éppen a háztartási teendők, a gyermekek nevelése miatt nem állhatott a kereső nők sorába, ne kerüljön előnytelen helyzetbe annálfogva, hogy nyugdíjjogosultságot ez idő alatt nem szerezhetett. 33