Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

sorsával szemben; a közös gyermekkel szemben tanúsított magatartása nem mond-e ellent a hangoztatott megbocsátási készségnek. Annak megállapításánál, hogy a házasság megmenthető-e, az őszinte megbocsátás mellett vizsgálni kell azt is, hogy milyen volt a viszony a felek között a bontást kérő házastárs kötelességsértő magatartása előtt, és hogy a kialakult helyzetre, egyebek mellett az életközösség megszakítása óta eltelt idő tartamára is tekintettel a házasság alkalmas-e még társadalmi rendeltetésének betöltésére. 4. A házasjeleknek a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása esetén — ha a törvényben meghatározott egyéb feltételek is fennállanak — a házasságot a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül kell felbontani. A bontásra irányuló szÓMdék véglegességére lehet következtetni — többek között — abból, hogy a házastársak az életközösséget megszakították, az együvétartozást minden vonatkozásban felszámolták és tartósan új életre rendezkedtek be. Ha a házasfelek a házasságuk felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik, a bizonyításnak elsősorban a felek jognyilatkozatainak vizsgálatára kell kiterjednie. Ha a házasfelek bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítása nem őszinte vagy nem végleges, különösen ha kényszer, tévedés, megtévesztés vagy valamelyik házasfél helyzetének kihasználása idézte elő, azt mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására utaló körülményt nem lehet figyelembe venni. Fokozott gondossággal kell ügyelni arra, hogy a felek megegyezése a közös gyermek elhelyezéséről, tartásáról, a szülő és a gyermek közötti érintkezésről, továbbá a házastársi tartásról, valamint a közös lakás használatáról megfeleljen valóságos akaratuknak. A megegyezést perbeli egyezségbe kell foglalni. A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása — egyéb feltételek megléte esetén — arra utal, hogy a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A Csjt. ezzel a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítást feltétlenül kötelező erejű (abszolút) bontóoknak nem ismeri el. Lehetővé teszi azonban, hogy a bíróság a feleknek a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítására tekintettel — a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül — bontsa fel a társadalmi rendeltetésük betöltésére alkalmatlanná vált házasságokat. A bontóper lefolytatása a feleknek a házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítása esetén is gondos körültekintést kíván a bíróságoktól. Elsősorban azt kell eldönteni, hogy a felek egyező akaratnyilvánítása a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlását bizonyítja -e. Erről főként a feleknek a közös akaratnyilvánítással kapcsolatos magatartása, akaratnyilvánításuk befolyásmentessége és véglegessége alapján lehet meggyőződni. Erre lehet következtetni különösen abból, hogy a házastársak az életközösség megszakításával kapcsolatban az együvétartozást minden vonatkozásban felszámolták, tartósan új 31