Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

[Csjt. 67. § (2) bek.] azt is, hogy ha a tartásra köteles a kötelezettsége alól mentesül, az ő reá eső tartás a vele egysorban álló kötelezettekre, ilyenek hiányában pedig a sorban utánuk következő kötelezettekre hárul. A szülőtartásra egysorban kötelezettek közül tehát egyesek teljesen vagy részlegesen mentesülhetnek tartási kötelezettségük alól, s ez a többi kötelezettre hárul. Előfordulhat az is, hogy a kötelezett gyermekek anyagi helyzetük, teljesítőképességük miatt a szülő megélhetését biztosító tartást nem tudnak nyújtani. Ilyen esetben a gyermekek gyermekei is — teljesítőképességükkel arányban — kötelezhetők nagyszülőjük eltartására. d) Előfordul, hogy a gyermek azért nem folytat kereső tevékenységet, mert házastársával közös háztartását vezeti. A törvény [Csjt. 27. §] szerint azonban a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, ide nem értve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak. Következésképpen a nem kereső gyermek a szülőjének tartási igényével szemben nem hivatkozhat arra, hogy a tartásra képtelen, ha a házastársával közös vagyon (jövedelem, kereset) őt illető fele része vagy esetleg különvagyona erre kellő alapot biztosít. 6. a) A szülőtartási igény elbirálásánál — tekintet nélkül arra, hogy az igényt nem valamennyi tartásra kötelezett ellen érvényesítik — valamennyi kötelezett kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait és teljesítő képességét fel kell deríteni, s a perbevont kötelezettek tartási terhét a rájuk eső arányban kell megállapítani. b) A szülőt eltartó leszármazó saját jogán is felléphet a többi kötelezettel szemben. a) Több tartásra kötelezett között a tartási teher a törvény rendelkezésénél fogva oszlik meg, a kötelezettség terjedelme tehát a kötelezettek számától, valamint anyagi viszonyaik és teljesítő képességük arányától függ [Csjt. 63. § (1) bek.]. Gyakran előfordul azonban, hogy a szülő vagy azért, mert egyes kötelezettek a tartást önként teljesítik, vagy pedig azért, mert valamilyen oknál fogva egyik-másik leszármazójától nem akar tartásdíjat elfogadni, nem von perbe minden kötelezettet. Ennek ellenére — a megfelelő arányosítás érdekében — a perbevontak tartási kötelezettségének meghatározásánál nem lehet eltekinteni a többi kötelezett anyagi viszonyainak és teljesítő képességének a számbavételétől sem. Ha a szülő a jogaira való figyelmeztetés és a keresetének kiterjesztésére, illetőleg felemelésére való felhívás ellenére sem kíván igényt érvényesíteni a perben nem álló kötelezettekkel szemben, úgy kell őt tekinteni, hogy a tartásdíjnak az e kötelezetteket terhelő részére ezúttal nem tart számot. A szülő e magatartása tehát nem értékelhető akként, hogy a perbe nem vont kötelezettek a tartás alól egyszer s mindenkorra mentesültek és hogy a rájuk eső tartás terhe a perbevont kötelezettekre hárul. Ennek nemcsak törvényi feltételei hiányoznak, hanem méltánytalanságot is eredményezne a perbevontak terhére. b) A törvény már említett rendelkezése értelmében több leszármazó között a szülőtartási kötelezettség megoszlik. A családi kapcsolatok ben24