Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

mégpedig a ráutaltságuk mértékének megfelelően. A Ptké. 58. §-ának (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a baleset következtében meghalt személy által eltartottak járadékot csak ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek. Mindebből következően baleseti járadékot általában az követelhet, akit a baleset következtében meghalt személy a baleset idején tartani köteles volt, s akit ténylegesen el is tartott. A Ptké. 58. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek abból a szóhasználatából azonban, hogy a baleset következtében meghalt személy által „eltartottak" csak ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek járadékot, nem lehet arra következtetni, hogy egyáltalán nem igényelhető tartást pótló kártérítés (járadék) akkor, ha a baleset következtében meghalt személy a járadékot igénylőt a baleset idején ténylegesen nem tartotta. A jogszabályalkotó az említett rendelkezésnél egyrészt nyilvánvalóan a tipikus eseteket tartotta szem előtt akkor, amikor az ,,eltartóttak"-ra utalt, másrészt pedig e rendelkezéssel nem a baleseti járadékra jogosultak körét kívánta meghatározni, hanem — a rendelkezés tartalmából következően — a jogosultság fennállásának esetére a járadék mértéke tekintetében kívánt megszorítást tenni. A tartásra jogosultat nemcsak annak folytán éri anyagi hátrány, hogy elesik a már ténylegesen kapott tartástól, hanem annak folytán is, hogy a tartásra köteles személlyel szemben a baleset idején nem kétségesen fennálló jogszerű tartási igényét a baleset következtében többé már nem érvényesítheti. A tényleges tartás kikényszerítése elmaradásának olyan okai lehetnek, amelyekre tekintettel a tartásra jogosult személynek a baleseti járadékra való igényét jogszerűnek kell elismerni. Tényleges tartás hiánya címén nem tekinthető alaptalannak a baleseti járadék iránti igény akkor, ha a baleset következtében meghalt személy a bírósági határozattal már megállapított tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást. Hasonló a helyzet akkor is, ha a törvény értelmében fennállt ugyan a baleset következtében meghalt személy tartási kötelezettsége, a jogosult azonban akadályozva volt a tartási igénye érvényesítésében, vagy ha ezt az igényét egyébként menthető okból nem érvényesítette (pl. a tartásra köteles személy a balesetet megelőzően katonai szolgálatot teljesített, vagy a gyermekeivel egyedül maradó feleség az életközösség megszakadása után azért nem érvényesített rögtön tartási igényt a férjével szemben, mert bízott abban, hogy az életközösség ismét helyreáll). Ilyen esetekben tehát a tartási igény érvényesítésének időleges elmaradása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogosult elveszti a tartást pótló kártérítés követeléséhez való jogát. Mindezekre figyelemmel a bíróságnak minden esetben nagy körültekintéssel kell vizsgálnia, hogy mi volt a tényleges tartás elmaradásának valóságos oka. De ugyanilyen gondossággal kell vizsgálnia azt is, hogy a járadékot igénylő nem a baleset nyújtotta vélt lehetőségek kihasználásával kíván-e olyan kártérítéshez jutni, amely őt jogszerűen nem illeti meg. A járadék mértéke a ráutaltság mértékéhez és ahhoz a tartáshoz iga195