Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Ha a bíróság más okból korábban már felhívta a perre az ügyész figyelmét, az eljárás során azonban az ügyész távollétében olyan adatok kerülnek felszínre, amelyekre tekintettel alkalmazásra kerülhet az állam javára marasztalás szankciója, a bíróságnak erről az ügyészt értesítenie kell, mert különben a Ptké. 32. §-ának (1) bekezdésében kifejezésre jutó törvényhozói szándék nem valósulhatna meg. Az állam javára marasztalás intézményének rendeltetéséből, s az ügyészi indítvány sajátosságából következik, hogy az ügyész a mások között folyamatban levő perben előterjesztett kereseti, illetőleg viszontkereseti kérelem kereteit meghaladóan is indítványozhatja a per alapját képező jogviszony folytán teljesített szolgáltatásnak az állam javára megítélését. Ezért a bíróság akkor is köteles az ügyészt értesíteni, ha a per alapjául szolgáló jogviszony folytán teljesített valamely szolgáltatás nem tárgya ugyan a pernek, de az érvénytelenség megállapítása esetén helye lehet az állam javára marasztalásnak. Mindezekből az is következik, hogy csak az olyan értesítés töltheti be a célját, amely kifejezetten jelzi, hogy az adott perben az állam javára marasztalás jöhet szóba. Ha fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tartalmából lehet arra következtetni, hogy alkalmazásra kerülhet az állam javára marasztalás szankciója, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a Pp. 316. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával tárgyalást tűz ki, s a perről az ügyészt a fentiek szerint értesíti. A bíróságnak fel kell hívnia az ügyész figyelmét a perre akkor is, ha az állam javára marasztalásra ebben a perben valamilyen akadály folytán nem kerülhet ugyan sor, azonban az eljárás során a bíróság e szankció alkalmazására alapot adó jogviszonyról szerez tudomást. 6. A Ptké. 32. §-ának (2) bekezdésében az ügyészi indítványtételre megállapított tizenöt napos határidő nem jogvesztő határidő, ezért az ügyész annak eltelte után is indítványozhatja az állam javára marasztalást. E határidő eltelte előtt, valamint az állam javára marasztalás iránti ügyészi indítvány megtétele után — ez utóbbi esetben az állam igényére korlátozottan — a felek a perbeli rendelkezési jogukat nem gyakorolhatják. A Ptké. 32. §-ának (2) bekezdése szerint az ügyész az indítványt haladéktalanul, legkésőbb azonban az értesítés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül köteles megtenni. A (3) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy az ügyész nyilatkozata előtt az értesítés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a per szünetelésének vagy a pert befejező határozat hozatalának nincs helye. E szabályokból megállapítható, hogy az említett tizenöt napos határidő alatt a felek a perbeli rendelkezési jogukat nem gyakorolhatják. Visszanyerik azonban azt akkor, ha az ügyész tizenöt napon belül nem nyilatkozik, vagy ha esetleg már korábban is bejelenti, hogy nem kíván indítványt tenni az állam javára marasztalás iránt. Ha pedig az ügyész az állam javára marasztalást indítványozta, a felek az indítvány által érintett részben rendelkezési jogukat nem gyakorolhatják. A bíróságnak tehát az ügyészi indítvány tekintetében érdemben kell határoznia, a pert — ha a jogvita eldöntése egyáltalán bí16