Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

mert károkozó magatartásának felróhatósága mint a felelősség mellőzhetetlen feltétele hiányzik, akkor a saját kára bekövetkezésénél való közrehatása sem tekinthető felróhatónak, márpedig a fokozott veszélylyel járó tevékenység folytatóját e tevékenységgel összefüggésben keletkezett kár részbeni viselése alól csak a felróható közrehatás mentesítheti. Ennélfogva, ha az óvodás gyermek gépkocsi-balesete nem volt elháríthatatlan, egyedül a balesetben való közrehatása a Ptk. 345. §-a (3) bekezdésének alkalmazására nem ad alapot, s a gépkocsi üzembentartójának felelőssége a gyermek teljes kárára kiterjed. A Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése szerint ha a kárt olyan személy okozta, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, helyette gondozója felel. A Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének megfelelően a vétkesség vélelme itt is érvényesül, mert a gondozó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az a gondozó (rendszerint szülő), aki az óvodából társaival hancúrozva eltávozó gyermeket annyira fegyelmezetlenül engedi az úton közlekedni, hogy váratlanul a gépkocsi elé szaladhat, nem hivatkozhat arra, hogy a gyermek feletti felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az ilyen gondozó tehát a gyermeket ért baleset bekövetkeztében vétkes. A gondozónak a felügyelet ellátása körében fennálló vétkessége azonban nem lehet alap arra, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kárának viselése alól mentesüljön, mert ez a gondozó vétkességének a károsult gyermek terhére való beszámítását eredményezné, márpedig ez a felelősségi rendszer céljával és alapgondolatával szemben állana. Elhárítható közrehatás esetén tehát a gyermeket ért kárt tekintetében a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdését akkor sem lehet alkalmazni, ha a gyermek közrehatása a gyermeknek ugyan nem, gondozójának azonban felróható. A vétőképtelen személynek a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben bekövetkezett károsodával kapcsolatban további kérdés, hogy a veszélyes tevékenység folytatója — az említett példában a gépkocsi üzembentartója — megtérítési igény útján átháríthatja-e a gondozóra annak a kárnak viselését, amelyet a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján — elháríthatatlanság hiányában — a gyermek részére kellett (vagy kell) megtérítenie. Minthogy a gondozó a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét nem úgy látta el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, s e felróható magatartása a balesetre kétségkívül közrehatott, a Ptk. 339. §-ában és 352. §-ának (1) bekezdésében foglaltak mellett elvileg nem lehet kizárni, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kártalanítása fejében megtérítést követelhessen a gondozótól mint kárának egyik okozójától. Ebben a viszonylatban a 345. § (3) bekezdésében foglaltak alapulvételével már kármegosztás is alkalmazásra kerülhet. Megtörténhet továbbá, hogy a szóban levő gépkocsi-balesetnél nemcsak a gyermek, hanem gondozója (szülője) is károsodik. Ha a gondozó a gépkocsi üzembentartójától e károk megtérítését kö176