Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

túlfizetett tartásdíj, járadék és más hasonló célú időszakos szolgáltatás azért járna vissza a kötelezettnek, mert a fellebbezési bíróság egészben vagy részben megváltoztató ítélete folytán a jogalap nélküli gazdagodás esete következett be, a kifizetett (túlfizetett) összeg visszakövetelésének általában nem, hanem csak a Ptk. 362. §-a által megállapított szűk körben lehet helye. A visszakövetelési jog önálló érvényesítésének akadálya azonban nem zárja ki a jogalap nélkülivé vált fizetésnek beszámítás útján való érvényesíthetőségét. A Ptk. 296. §-a ugyanis kimondja, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését — ha jogszabály kivételt nem tesz — a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítási jog korlátjait a Ptk. 297. §-a tartalmazza. E korlátok egyike az, hogy a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelésekkel szemben — a túlfizetés esetét kivéve — nincs helye beszámításnak. Az ilyen jellegű követeléssel szemben tehát másnemű követelés egyáltalán nem, hasonló jellegű követelés pedig csak túlfizetés esetén számítható be. A túlfizetésnek rendszerinti esete az, amikor a fellebbezési bíróság az első fokú marasztalást leszállítja, vagyis amikor a kötelezett a fellebbezésre tekintet nélkül végrehaj thatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján nagyobb összegű tartási és hasonló jellegű szolgáltatást fizetett, mint amire a fellebbezési bíróság jogerős ítélete szerint köteles lett volna. Ha azonban a fellebbezési bíróság az első fokú ítéletet akként változtatja meg, hogy a tartásdíj, járadék iránti követelést teljesen elutasítja, akkor a fellebbezésre tekintet nélkül végrehaj thatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján kifizetett tartásdíj és hasonló jellegű szolgáltatás — ebben a vonatkozásban — nem tekinthető túlfizetésnek, már csak azért sem, mert teljes elutasítás esetén a kifizetett összegnek a később esedékes részletekbe való beszámítása fogalmilag is kizárt. Az előadottak értelmében a Ptk. 362. §-ában megállapított korlátozás az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatásnak beszámítási kifogás útján való érvényesítését nem zárja ki. A fellebbezési bíróság ítélete folytán egészben vagy részben jogalap nélkülivé vált tartásdíj és más hasonló jellegű követelés tehát a kötelezettnek a tartás jogosultjával szemben fennálló tartozásába beszámítható. A beszámítási jog azonban csak abban a keretben és azok mellett a feltételek mellett lehetséges, amelyek mellett a Ptk. 297. §-a a beszámítást általában megengedi. Nincs helye tehát korlátlan beszámításnak a tartási, életjáradéki és baleseti járadéki követeléssel szemben. Ha azonban a fellebbezési bíróság az első fokú ítélet által megítélt tartásdíjat, életjáradékot vagy baleseti járadékot leszállítja, a fellebbezésre tekintet nélkül végrehaj thatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjnak, életjáradéknak vagy baleseti járadék166