Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)
PK 15. szám (A PK 366. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) Az „alacsonyabb közművesítési fokozat követelményeit meghaladó, de a magasabbat el nem érő közművesítettség eseteiben a bíróság az irányáraktól csak a 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 62. §-ának (4) bekezdése alapján térhet el. b) A község fejlesztési hozzájárulást nem lehet a közmű létesítéséhez való hozzájárulásnak tekinteni." a) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 5. számú mellékletéhez fűzött „Megjegyzés" la)—d) pontokban sorolja fel a közművesítési fokozatokat. Ezek a fokozatok szigorúan körülhatárolt feltételek meglétén alapulnak. A bíróságnak tehát nincs törvényes lehetősége arra, hogy egyes feltételek hiányában közbülső fokozatokat állapíthasson meg, és ezek alapján az 5. számú mellékletben meghatározott irányárkereteken kívül újabb irányárkereteket létesítsen. Mindebből következik, hogy ha a közművesítettség az alacsonyabb közművesítés-fokozat követelményeit meghaladja, de a magasabbat nem éri el, a bíróság az alacsonyabb közművesítési fokozatnak megfelelő irányáraktól csak a 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 62. §-ának (4) bekezdése alapján térhet el. b) A Kr. 21. §-ának (4) bekezdése szerint a közművesítés fokát a telek értékelése során csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, vagy a létesítés költségeihez hozzájárult, illetőleg ha a közmű a tulajdonos tulajdonjogának megszerzésekor már megvolt. A községfejlesztési hozzájárulás fizetése nem függ a közmű tényleges létesítésétől. Ezért ezt a Kr. 21. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából — eltérően a 8/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM számú együttes rendelet alapján fizetendő közműfejlesztési hozzájárulástól — nem lehet a közmű létesítéséhez való tulajdonosi hozzájárulásként értékelni. PK 16. szám Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet 25. §-ának (2) bekezdése szerinti esetben az újraelőállítási költséget — ha annak megállapítása hasonló épület értékéhez történő arányosítással nem lehetséges, és érvényes beruházási költségnorma sincs — a helyileg rendelkezésre álló kivitelező által felszámítható tételes költségvetés alapján kell megállapítani. Ha több kivitelező (állami vállalat, szövetkezet, illetőleg magánkisiparos) jöhet számításba, a legalacsonyabb költségvetés alapján kell az újraelőállítási költséget meghatározni. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 25. §-ának (2) bekezdése szerint: ha valamely épület az irányártáblázatokban nem szerepel, az újraelőállítási költséget a táblázatban szereplő hasonló épület értékéhez történő arányosítással, ha pedig ez nem lehetséges, az érvényes beruházási költségnormák alapján vagy az épület felmérése alapján kiszámított tételes költségvetés útján kell meghatározni. 146