Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

dások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ettől való eltérés főleg akkor indokolt, ha arra a felek magatartása okot ad. I. Ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránti perben mindenekelőtt tisztázni kell, vajon nincs-e a felek között egyetértés abban a kérdésben, hogy a közösség megszüntetésének milyen módját választják. Igenlő esetben is tisztázni kell azonban, hogy a megszüntetésnek ez a módja a tulajdonostársak érdeksérelme nélkül alkalmazható-e, és a feleket megfelelő felvilágosítással kell ellátni. Ha a közösség megszüntetésének valamelyik módja ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik (például egyértelműen kizárják a megoldási módok közül az árverés útján való értékesítést), ezt a megosztási módot a bíróság nem alkalmazhatja, mert a közös tulajdon megszüntetésénél a tulajdonostársak egyező akaratnyilvánításának figyelmen kívül hagyása a tulajdonostársak rendelkezési jogával ellenkezne. II. A Ptk. 148. §-a a megszüntetési módok között sorrendet állít fel. Elsőnek a természetbeni megosztást, másodiknak pedig az értékesítést említi. Azt is megjelöli, hogy mikor kerül sor a második megosztási módra (ha a természetbeni megosztás nem lehetséges vagy jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy pedig gátolná a rendeltetésszerű használatot). Ez azonban nem mereven alkalmazandó szabály, mert lehetséges, hogy egyes esetekben a természetbeni megosztás is keresztülvihető lenne, de más megszüntetési mód méltányosabb, megnyugtatóbb elrendezésnek mutatkozik. Így például egyik félnek sem állna érdekében, hogy kényszerű szomszédságban maradjanak, viszont az egyik fél érdekét jobban szolgálná, ha az egész ingatlan tulajdonosává válna, a másik félét pedig az szolgálná jobban, ha pénzbeni kielégítést kapna. Ezért a bíróságnak a megszüntetési módok közül a legmegfelelőbbet kell választania. Amikor a bíróság a számbajövő megoldási módokat megvizsgálja és a törvényben első helyen említett természetbeni megosztási mód teljes mértékben való keresztülvitelét nem látja lehetségesnek, akkor vegyes módozatot is alkalmazhat. Lehetséges, hogy az ingatlan egy része természetben megosztható, más része pedig értékesítésre kerül, mert ez szolgálja legjobban a felek érdekét. A természetbeni megosztás sem történhet mindig úgy, hogy a tulajdoni hányadok szerinti arány pontosan érvényesül. Előfordulhat, hogy gazdasági vagy célszerűségi okokból az egyik félnek az ő hányadát meghaladó értékű részt kell juttatni. Például a házas belteleknek olyan részén van a ház, hogy ha ahhoz a szükséges telekrészt is hozzácsatolják, a másik tulajdonostársnak jutó és önálló telekként szintén hasznosítható rész értékben nem felel meg a tulajdoni hányadnak. Ilyen esetben a különbözet pénzbeni kiegyenlítéséről kell gondoskodni. A hányadok szerinti szétméréshez ilyen esetekben való merev ragaszkodás meghiúsíthatná a természetbeni megosztás elsődleges elvének legalább részbeni alkalmazását olyankor is, amikor pedig mindegyik fél komoly érdeke éppen az ilyen elrendezést kívánná meg. Az értékesítés mint megosztási mód alkalmazásánál két eset lehetséges. 131