Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

kozó rendelkezését nem lehet mereven alkalmazni. Ezért a nyilatkozat megtételére mindenkor olyan határidőt kell szabni, amely alatt az ügy összes körülményeire tekintettel, főként a szerződéses feltételek teljesítésének megfontolása mellett a válaszadás általában elvárható. PK 10. szám (A PK 369. és 373. sz. kollégiumi állásfoglalásokkal módosított szöveg.) í. Ingatlan közös tulajdonának megszüntetésénél a bíróság — egyetértés hiányában — a Ptk. 148. §-ában meghatározott megszüntetési módok közül a legmegfelelőbbet választhatja. Nem alkalmazhatja azonban a bíróság a közösség megszüntetésének azt a módját, amely ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik. II. Ha az elsősorban számba jövő természetben való megosztási mód nem alkalmazható, olyan megoldásra kell a bíróságnak törekednie, hogy az egyik tulajdonostárs a másik (többi) tulajdonostárs hányadát ellenérték fejében tulajdonul megszerezze (magához váltsa), míg az árverés útján való értékesítés csak ezt követő megszüntetési mód. III. Ha közös tulajdonban álló olyan házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benn lakik, akkor — ha ez az ő anyagi helyzete folytán lehetséges és egyébként sem méltánytalan — a bennlakót a magához váltására ilyen kötelezettségvállalás nélkül is lehet kötelezni. IV. A magához váltásnál a fizetendő vételárat, az árverés útján való értékesítésnél pedig a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Ha olyan közös házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benn lakik s kiköltözni a közösség megszüntetése esetére sem hajlandó, ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelően figyelembe kell venni. Ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak kell viselnie, mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál. V. Ha a házra fennálló közös tulajdont árverés útján kell megszüntetni, és a bennlakó tulajdonostárs nem vállalja azt, hogy az árverés után a házból kiköltözik, a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a bennlakó tulajdonostárs — igényeinek méltányos figyelembevételével — mekkora lakásra, illetőleg a lakásnak melyik részére tarthatna igényt, és amennyiben az általa használt lakás ezt a mértéket meghaladja, a bíróság ítéletében azt is megállapítja, hogy árverési értékesítés után a bennlakó (volt) tulajdonostárs mely lakrészeket lesz köteles kiüríteni és a vevő rendelkezésére bocsátani. Ilyen esetben a legkisebb árverési vételárnak és a vételár felosztási arányának meghatározása* a bennlakás értékcsökkentő hatásának megfelelő figyelembevételével történik. Ha a közös tulajdonban álló házban lakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget arra, hogy a közösségnek árverés útján való megszünte129