Máté Imre - Neubauer Ferenc (szerk.): A földbirtokreform. Törvény és novella. A végrehajtási utasításokkal, a kapcsolatos rendeletekkel, magyarázatokkal, joggyakorlattal és jegyzetekkel (Budapest, 1924)

— 71 — A tárgyalást vezető bíró eljárásának megkezdéséig a községi elöljáróság a pótlólag jelentkezőket is felveszi az összeírásba; azután már az összeírásba való felvétel végett a tárgyalást vezető bíróhoz kell fordulni. A tárgyalást vezető bíró az utólagos jelentkezésre legfeljebb 15 napi batáridőt tűz ki. Ennek elteltével további jelentkezésnek helye nincsen. N. 12. §. 1. bek. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság jEJSffia földmívelésügyi miniszter indítványára a megváltási eljárás Dif^n£i; megindításának megengedése kérdésében külön előzetes eljárás nélkül határoz. Amennyiben a megváltási eljárásban érdekelt két vagySzakért6ktöbb földbirtokos nem közös szakértőt alkalmaz, az az érdekeltség, amelynek javára a megváltási eljárás megindult, vagy helyette a községi elöljáróság is annyi szakértőt nevezhet a tárgyaló bizottságba, ahány szakértőjük a földbirtokosoknak együttvéve van. Az állam, törvényhatóság, község, mezőgazdasági kamara vagy állami felügyelet alatt álló más szervezet tényleges szolgálatot teljesítő alkalmazottja, továbbá az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak tagja a feleknek sem szakértője, sem képviselője nem lehet. Ez a rendelkezés a kincstári, közalapítványi, törvényhatósági és községi birtokot érintő eljárásnál nem alkalmazható. Ha a földmívelésügyi miniszter a tárgyaló bizottságba külön szakértőt nevez, a gazdasági felügyelő a tárgyaló bizottság eljárásában csak a földmívelésügyi miniszter külön utasítására vesz részt. A földmívelésügyi miniszter szakértőül csakis fenhatósága alá tartozó állami alkalmazottat nevezhet meg. N. 13. §. 1. bek. A megváltási tárgyalások vezetésére T£§k.16 állandóan kijelölt bírákat ebbeli megbízatásuk lehető gyors teljesítésétől más foglalkoztatással elvonni nem szabad. Az előbbi bekezdés értelmében az egyességet meg kell kísérelni E^y»8ség. különösen a megváltandó területek mennyiségére és helyére, a megváltási ár nagyságára, fizetésének módozataira, esetleges előleg fizetésére ; a telekkönyvbe bejegyzett terhek rendezésének kérdésére, nevezetesen arra nézve is, melyek maradnak meg közülök továbbra is a megváltott ingatlanon s a megmaradó terhek közül melyek lesznek megosztandók, mely terhek és miként fognak kiegyenlítést nyerni, továbbá, hogy a telekkönyvből ki nem tűnő terheket miként rendezik. Ha pedig a megváltási ár megállapítása a felek méltánylást érdemlő érdekei szempontjából nehézségekbe ütközik, az egyességet meg kell kísérelni abban a kérdésben is, hogy a megváltási ár megállapítását