Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog III-IX. rész (Budapest, 1912)

1216 Telekkönyvhelyesbítés. b) Az 1886 : XXIX. t.-c, 15. és az 1889 : XXXVIII. t.-c. 5. §-a alapján. 42. §. Az 18S6 :XXIX. t.-c. 15.és az L889 : XXXVIII. t.-c 5. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásánál (1889 : XXXV] 11 t.-c. 7., 8., 11., 12. és 14. §§., L891 : XVI: t.-c. 15. §. c) szem előtt tartandók a következők : J) 1. Ha a telekkönyvi tulajdonos örököse vagy hagyományOGa ellen hozott jogerős ítélet mutattatik fel (1889 : XXXVIII. t.-c. 5. §. első bekezdés), az, hogy a perbeli alperes illetve viszonkereset esetén felperes a telekkönyvi tulajdonos örököse, hagyományosa vagy általában jogutódjaként igazoltatott-e. vizsgálat tárgyát nem képezi, hanem ez a minőség, amennyiben az illető peres fél az ítéletben a telekkönyvi tulajdonos örökösének, hagyományosának vagy általában jogutódjának van megjelölve, a perben eldöntöttnek tekintendő. 2. Ha valamely ingatlan telekkönyvön kívüli több átruházás tárgyát képezte és mindezek az átruházások eredeti okiratokkal vagy a kiküldött előtt élőszóval tett nyilatkozattal tanúsíttatnak : az 1886 : XXIX. t.-c. 15. §-a szintén alkalmazandó.2) 3. Az 1889 : XXXVIII. t.-c. 5. §-a második és harmadik bekezdéseinek esetében, ha a telekkönyvi tulajdonosnak törvénjTes örökösödésre hivatott leszármazója van, az átruházás illetve az átruházás beismerése vagy a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzésébe való beleegyezés csak úgy vehető figyelembe, ha ahhoz valamennyi leszármazó egyet ért őleg hozzájárul.3) 4. A szőlő váltsági biztos határozata, melyben a szőlőbirtoknak a volt földesúr részére történt visszabocsátása tanúsíttatik (1868 : XXIX. t.-c. 13. §.4); 1869 április 7-iki szabály 1) Az 1886: XXIX. t.-c. 15. §-át az 1889 : XXXVIII. t.-cikknek nem csupán 5. §-a, hanem 6. §-a is kiegészíti. Ilyen eset, ha a telekkönyvi tulajdonos vagy az id. törv. 15. §-a alá tartozó több átruházás esetén a közvetlen birtokelőd törvényes öröklésre hívatott leszármazói vannak az ingatlan tényleges birtokában. Idevonatkozólag 1. bővebben dr. Kemény Andor értekezését a Káplány-féle »Telekkönyv« 1899. évi 7—8,10—11. és 1900. évi 1. számában. 2) Az 1886: XXIX. t.-c. csak arról az esetről rendelkezik, ha az ingatlant a telekkönyvi tulajdonos vagy igazolt örököse ruházta át a tényleges birtokosra. Kétségtelen azonban, hogy ezt a §-t akkor is lehet alkalmazni, ha az ingatlan több átruházáson ment át, mert megvan a lehetősége annak, hogy valamennyi átruházást az 1886 : XXIX. t.-c. 15. §-a értelmében igazoljanak. 3) Kivévén, ha az egyik örökös örököstársainak örökrészét megszerezte s egymaga ruházta át az ingatlant a tényleges birtokosra, amely esetben, feltéve, hogy az örökrészek megszerzése igazoltatik, a többi leszármazóknak meghallgatása és a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséhez való hozzájárulása nem szükséges. 4) 1868: XXIX. t.-c. 13. §.: Szabadságában áll a váltságkötelezettnek azon esetben, ha a felszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltságra jogosítottnak visszabocsáta ni, de a visszabocsátásért semmit sem követelhet s tartozik aziránt a váltság-