Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog III-IX. rész (Budapest, 1912)

Betétszerkésztq személyzet. kedvezményekre, ha különben reájuk nézve az ott megszabott feltételek fennforognak. Az 1898. évi 819. I. M. E. számú rendelet 22. §-a a telekkönyvi szakdíjnokok alkalmazását az 1889. évi 47026. I. M. sz. rendelet 5. pontjának megfelelően nevezi ideiglenesnek, mely utóbbi rendelet pedig a szakdíjnokok alkalmazásának ideiglenességét csak a végleges minőségben kinevezett telekkönyvi írnokokkal szemben annak jelzéséül emeli ki, hogy azok alkalmaztatásuk megszüntetése tekintetéből a díjnokok sorába tartoznak. Az 1898. évi 819. I. M. E. számú rendelet 22. §-ában említett ideiglenesség ehhez képest nem azonos a 20. és 21. §-okban meghatározott ideiglenességgel, sőt egymagában az a körülmény, mely szerint a telekkönyvi szakdíjnok csak egy községre vonatkozó munkálattal foglalkozik vagy az 1893. évi 19665. I. M. számú rendelet 18. §-a értelmében valamely munkálatnál ideiglenes segéclkezésre alkalmaztatott, az 1898. évi 819. I. M. E. számú rendelet 20. és 21. §-ai szerint ideiglenességet meg nem alapítja. Az 1901 február 28-án kelt 7320. I. M. számú rendelet a betétszerkesztő személyzet szaporítása, illetve apaszt ása iránt tett előterjesztések megtételénél a munkaterv közlése tárgyában. Ismételve tapasztaltam, hogy némely telekkönyvi hatóság főnöke akkor, amikor a betétszerkesztési utasítás 13. §-a, illetve az 1897. évi július hó 29-én 33982. sz. alatt kelt itteni rendelet értelmében a betétszerkesztó személyzet szaporítása, illetve apasztása iránt előterjesztést tesz, a szaporítás, illetve apasztás iránti javaslatát nem eléggé áttekinthetően teszi meg, vagy kellően meg nem indokolja. Minthogy az ily hiányos előterjesztést az itteni adatokkal oly módon kiegészíteni rendszerint nem lehet, ho;y az előterjesztés alapos volta kétségtelenül megállapítható legyen, s minthogy másrészről azt is kellett tapasztalnom, hogy egyes telekkönyvi hatóságok főnökei úgy a szaporítás, mint az apasztás iránti javaslataikat nem mindenkor a kellő megfontolással teszik és eljárásukkal sok esetben fölösleges áthelyezések miatt nemcsak az államkincstárnak okoznak kárt, hanem a betéfrszerkesztésnek is hátrányára vannak, felhívom Járásbíró urat, hogy ezentúl a személyzet szaporítása, illetve apasztása iránti előterjesztését minden egyes esetben az ide •/. alatt csatolt minta szerint tegye meg, és különös gondot fordítson arra, hogy úgy a személyzet létszáma, mint a teljesítendő munkálat tekintetében mindenkor pontos adatok közöltessenek, minthogy a javasolt személyzeti változások elrendelésének időhöz kötött volta az adatok kiegészítése iránti utólagos íratváltást kizárja. A csatolt minta az ottani betétszerkesztő személyzet