Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog III-IX. rész (Budapest, 1912)

1893. évi 19.665. I. M. számú utasítás 88—89. §. 833 88. §. A T. 13. §. első bekezdésében felállított szabálytól eltérően a törvény azt, hogy a betétszerkesztés alkalmával a tényleges birtokos tulajdonosnak bejegyeztessék, nemcsak megengedi, hanem a törvényszerű feltételek fenforgása esetére egyenesen rendeli. Ennélfogva és szem előtt tartva a betétek szerkesztésének azt a célját, hogy a telekkönyv a ténjTleges birtokállással összhangzásba hozassék, a betétszerkesztő bizottság egyik főfeladata hivatalból odahatni, hogy a tényleges birtokosok részére a T. 15-—18., a N. 5—8., 11., 12. s a II. N. 15. §§-aiban, nemkülönben az 1892 : XXIX. t.-c. 12. és 13. §§-aiban1) nyújtott jogkedvezmények igénybe vétessenek. A bizottság a most idézett törvényszakaszokat és illetőleg a 89—101. §§-okat nemcsak akkor veszi alkalmazásba, amikor a tényleges birtokos vagy a II. N. 15. §-ának d) pontjában felsorolt más személyek valamelyike a tulajdonjognak bejegyzését önként kérik, hanem az 58. §. szerint történt feltüntetések figyelembe vétele mellett minden egyes ingatlanra nézve köteles a bizalmi férfiaktól megtudni azt, hogy az illető ingatlant az tartja-e birtokában, aki a telekkönyvben annak tulajdonosaként van bejegyezve ; és valahányszor a bizalmi férfiak, a község-elöljáróság vagy bárki által figyelmessé tétetik arra, hogy a telekkönyvi tulajdonos és a tényleges birtokos nem azonos, köteles az érdekelt személyeket maga elé hívni, a tényleges birtoklás alapját kinyomozni, a feleket a betétszerkesztés alkalmából őket megillető jogokra és előnyökre figyelmeztetni, ugyanazokat a tulajdonjognak az ő javukra leendő bejegyzéséhez netalán szükséges okiratok megszerzésére lehetőleg rábírni és mindezek által annak elérésére törekedni, hogy a szerkesztendő összes betétek a tényleges bútokállást tüntessék fel. 89. §. Arra, hogy valaki a T. 12., 15—18., a N. 3., 5—8., 11., 12. és a II. N. 15. §§-ainak szempontjából tényleges birtokosnak tekintessék, a T. 19. és a N. 9. §-a szerint kettős kellék szükséges, hogy az ingatlant élők közötti jogügyletnél öröklésnél, bírói ítéletnél vagy átadási végzésnél fogva bírja2) és hogy az ingatlant mint sajátját tartsa birtokában. Az idézett törvényszakaszok kedvezményei tehát nem érvényesíthetők azáltal és annak javára, aki nem képes kimutatni azt, hogy az ingatlan szerződés, bírósági vagy hatósági intézkedés útján ő reá átruháztatott, hogy azt örökölte, hogy az az ő javára megítéltetett, vagy hogy bírói végzéssel neki átadatott ; valamint azáltal és annak javára sem, aki az ingatlant mint kezelő, gyám, gondnok, bérlő, haszonbérlő vagy haszonélvező nem mint sajátját tartja birtokában, hanem azt másnak nevében, illetőleg másnak x) Helyébe lépett 1900 : XV. t.-c. 13. és 14. §. 2) »szerezte és bírja.« V. ö. T. 19. §. és N. 9. §-ával, 1. a szakasz ötödik bekezdésében »szerzése és birtoklása*. L.még a747. lapon közölt'javaslat 35. §-át. Sebess : Telekkönyv. 53