Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog III-IX. rész (Budapest, 1912)

806 Betétszerkesztési utasítás, a telek jegyzőkönyvekben foglalt helyrajzi számok és elnevezések, hanem a birtokrészleteknek az új földadókönyvben foglalt helyrajzi számai és ugyanazoknak a földadókataszteri munkálatokban kitett művelési ágak és helyi fekvés szerinti elnevezése használandók. Az azonosításnál tehát meg kell állapítani, hogy a telek jegyzőkönyvekben felvett birtokrészletek mindenikének a kataszteri munkálatban eltérő helyrajzi számokkal felvett birtokrészletek közül melyik felel meg (II. N. 9. §.) ; és ennek megállapításán túl az azonosításnak nem szabad terjednie.1) Ennélfogva a kiküldöttnek az azonosítás alkalmával nem szabad kutatnia azt, hogy bizonyos személy a telekjegyzőkönyvileg nevén álló ingatlannak fejében melyik ingatlant tartja birtokában és hogy a telekkönyvi tulajdonos birtokában levő ingatlan mily helyrajzi számmal van a kataszteri munkálatokban megjelölve ; nem szabad a birtokosok személyében telekkönyvön kívüli úton közbejött változásokat figyelembe vennie ; nem szabad annak vizsgálásába bocsátkoznia, hogy a helyszíneléskor vagy utóbb a tulajdonjog bejegyzésekor az ingatlannak megx) A birtokrészletek felesleges megosztásának mellőzése a telekkönyvi betétek szerkesztésekor. A magyar királyi pénzügyminiszter úrtól vett értesítés szerint a telekkönyvi betétek szerkesztésekor az azonosítással megbízott közegek olyan esetekben, amikor a telekkönyvi birtokrészletek területei a telekkönyvi átalakítás, illetőleg az úrbéri rendezés vagy tagosítás mérnöki munkálatainak alapján vannak a telekjegyzőkönyvekbe bevezetve, gyakran akként járnak el, hogy nemcsak azt állapítják .meg, hogy a telekjegyzőkönyvekben felvett birtokrészletek mindenikének minő kataszteri helyrajzi számú részlet felel meg, hanem ezenfelül még úgy az alaknak, mint a térmértéknek megállapításába és a foglalások nyomozásába is bocsátkoznak és ha a tényleges birtokláson alapúló kataszteri terület és a telekkönyvi, illetőleg a mérnöki felvétel szerinti terület között csak némi csekély eltérés mutatkozik, ahelyett, hogy ezt az eltérést a kataszteri terület elfogadása mellett figyelmen kívül hagynák, a különbözetet térrajz útján feltüntetik és külön helyrajzi számmal látják el. Tekintve, hogy a telekkönyvi szempontból felvett térrajzok a kataszteri térképen és munkarészekben is keresztülviendők, az említett eljárás által a kataszteri munkálatok nemcsak megtört részletekkel túlhalmoztatnak, hanem az az adómunkálatok áttekinthetőségét, helyességét és kezelését is veszélyezteti, annál inkább, mivel a keletkezett kis területek a kataszteri térképen elenyészőleg csekély szélességük miatt szabatosan sokszor be sem vezethetők. Ezenfelül ez az eljárás a telekkönyvi birtokrészletek utóbb bekövetkező megosztásánál a szabályszerű lejegyzést felette megnehezíti és gyakran lehetetlenné teszi. Ennélfogva a kir. igazságügyminiszter felhívta a telekkönyvi betétek szerkesztésével foglalkozó összes közegeket, hogy a fentebb leírt helytelen eljárást mellőzzék és jövőben szorosan az 1893. évi 19665. sz. utasítás 49. §. második és 87 §. utolsó bekezdésének szabályaihoz alkalmazkodjanak. A betétszerkesztő bizottságok bírói tagjainak pedig különösen feladatukká tette az a feletti felügyeletet, hogy a felesleges megosztásokat tárgyazó vázrajzok fel ne vétessenek és ha fel vannak véve, figyelmen kívül hagyassanak és a betétszerkesztési utasítás 108. §-ának megfelelő jegyzékbe fel ne vétessenek. (20464/1894. I. M. sz. közlemény).