Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog I-II. rész (Budapest, 1912)

1855. dec. 15-i rendelet 37—39. §. Ezen tárgyalásnak kell történnie azon esetben is, ha á fenn kijelölt tulajdoni igény csak akkor terjesztetik elő, midőn a követelésnek jelzálogi átkebelezése a telek jegyzőkönyvbe bejezett birtokos ellen már kieszközöltetett. Mindenek előtt az egyesség kísérlendő meg. Ha ezen kísérlet nem sikerül, a vitakérdések iránt szóbeli peres eljárás indítandó. Ha az erre nézve kitűzött tárgyalásra egyik fél sem jelenik meg, a hitelezőnek meghagyandó, hogy a betáblázott követelésnek bejelentett jelzálogi átkebelezését a tárgyalásra meg nem jelent ellenfél ellen a jog rendes útján érvényesítse, mire neki még pedig vagy a szóbeli keresetnek jegyzőkönyvbe adása vagy pedig az írásbeli kereset benyújtása végett kellő határidő szabandó azon hozzáadással, hogy ezen határidő sikertelen eltelte után a bejelentés vissza fog vettetni s annak feljegyzése a telekjegyzőkönyvből tüstént hivatalból ki fog törültetni. Erről az ellenfél értesítendő. 37. §. A betáblázott követelések bejelentései s azok feletti tárgyalások, egyességek és bírói határozatok jogi hatállyal bírnak nemcsak az azok által érdeklett felek, hanem azon személyek irányában is, kik az azon bejelentések által érintett telekkönyvi jószágtestek tulajdonát csak később a 35. és 36. §-okban kijelölt eljárás megindítása után, a jelen rendelet második részében foglalt határozatok szerint szerezték meg. Nekiek azonban szabadságukban áll, a még folyamatban levő tárgyalásban azon stádiumban, a melyben az létezik, részt venniök. E végre nekik, ha kívánják, szükséges felvilágosítás adandó s az irományok megtekintése megengedendő. 38. §. Ha a telekkönyvi hatóság székhelyétől távolabb fekvő községekbeli földbirtokosok ellen betáblázott követelések számosabb bejelentései fordulnak elő, idő- s költségkímélés végett az e részbeni tárgyalások magában a községben szakadatlan sorrendben történhetnek. 39. §. Azon kölcsönökre nézve, mehyek az álladalom vagy valamely közpénzalap vagy hitelintézet által valamely községnek s illetőleg az azon községbeli házbirtokosok és gazdaságtulajdonosoknak betáblázás mellett adattak, minden egyes adós ellen külön bejelentést benyújtani nem szükséges ; sőt a kölcsönadó képviselőjének szabadságában áll minden adósok és követelések jegyzékét a betáblázott követelésekre hivatkozva a telekkönyvi hatóság elé terjeszteni, mi iránt az adósok, a képviselő meghívása és az általa felmutatandó adóslevelek előterjesztése mellett meghallgatandók s ennek eredménye után a további eljárás a fennebbi szabályok szerint teljesítendő. Hasonló módon járhatnak el mind az országfejedelmi-, gyámsági és gondnoksági hatóságok mind pedig az árvabizottmányok és a bejelentésre kirendelt képviselők is (11. §.) a kis-