Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog I-II. rész (Budapest, 1912)
88 Telekkönyvi helyszínelés. i?)Lásst sich bei der Lokalisierungohne weitwendige Erhebung mit Gewissheit nicht ermitteln, ob die Ansássigkeit den Mitbesitzern zu gleichen oder bestimmten ungleichen Quotteilen gehört, so muss dieser Umstand ausgedrückt werden. z. B. 80. Schönau. Mitbesitzer nach derzeit noch unbestimmten Anteüen sind : 1. Schön Frahz, Bauer, ledig ; 2. Die Eheleute Schön Josef. Ziramermann und Maria geborene Lukács ; u. s. w. C) Besitzen die Geschwister z. B. Hansalik Martin und Josef das Intravillanum gemeinschaftlich nach Quotteilen und habén dieselben das Extravillanum unter sich parzellenweise vertei lt,1) so sind zwei Grundbuchs-Körper zu bilden. Im Protokolle dea Martin wird es heissen : 160. Schönau. Hansalik (Ranek) Martin. Bauer. ledig. V2 Ansássigkeit : oder in einigen Gegenden genannt Halbwirtschaft ; oder 2/3 Ansássigkeit ; I. Dazu gehört zur Hálfte oder zu zwei Dritteln (siehe Prot. 161) : 106 Haus-Nr 35 samt Hofraum ; 107 Garten ; 108 Tretplatz. Müller. Ausschuss. Dazu gehört f'olgendes Extravillanum : 6i?:2J. 78 Q 03 : U. 320 Q Müller. 1) Az úrbéri jog határozmányai szerint a jobbágytelek külső, illetőségeit a belsőtől akármi módon elszakasztani vagy a telkeket a földesuraság megegyezése nélkül szétdarabolni szorosan tiltva volt (1836 : IV. t.-c. 9. §.), s a telek a földesúr hozzájárulásával is csak felére vagy negyedére (t. i. tJi vagy l/« telekre) volt elosztható. (1836 : V. t.-c. 4. §.) E szabályoknál, de a dolog természeténél fogva is alig hihető, hogy a volt földesúr a jobbágyteleknek olyan feldarabolásához hozzájárult volna, ahol az osztozkodó felek a jobbágytelki állományhoz tartozó földeket és réteket maguk között részletenként osztották meg, mivel ez a jobbágytelek felbontásával lett volna egyértelmű. Az osztály tehát csak hányadrészek szerint, vagyis a jobbágytelekhez tartozó szántó- és rétföldek arányos szétosztásával leldarabolásával) volt eszközölhető. A jobbágytelek felbontása tekintetében fennállott tilalmat az 1871 : LIII. t.-c. 55. §-a szüntette meg.
