A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

7i általa az ügyletnél képviselt megbizót, minthogy ily kikötés megtehetése az ügylet kötésére jogosult kereskedelmi meghatalmazott jogköréhez tartozónak tekintendő. (XXXVI. 66.) A ptrts. 67. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy több felperestárs az eljárás egész folyamán egy személynek tekintetik, szükségkép következik, hogy a birói illetékesség kérdése is mindkét vagy mindannyi felperes tekintetében egységesen döntendő el, vagyis, hogy a felperestársak által indított keresetet a felperesek egyikére nézve illetékesnek, a másikra nézve illetéktelennek kimondani nem lehet. Ez okból, ha a tőzsdebiróságot csak az egyik felperes „vehetné is a szerződési kikötés folytán igénybe, ezen bíróság illetékes a felperestársra nézve is. (XXXVII. 37.) A tőzsdebiróság ítélete ellen csak az 1881 : LIX. törvényczikk 96. §-ában tüzetesen felsorolt alaki sérelmek miatt van leifolyamodásnak helye. (XXXVII. 51.) Tőzsdebiróság előtt folyó perekben az eskületételi határnap elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye (1881 : LIX. törvényczikk 97. §.) és e tekintetben nem tesz különbséget az, vajon a tőzsdebiróság az eskü letételére maga elé tüz-e ki határnapot vagy az eskü kivétele végett más bíróságot keres-e meg? (XXXVII. 62.) Ha a czég egyedüli jegyzésére fel nem hatalmazott czégtag a czég nevében kiköti írásban a tőzsdebiróság illetékességét, ugy ezen illetékesség csak ő ellene áll meg, nem pedig a másik czégtag ellen is, utóbbi ellen még akkor sem, ha a kérdéses szerződés az ő tudtával és beleegyezésével teljesíttetett is, mert ez a tény egymagában nem állapítja meg az 1881: LIX. tcz. 94. §-ában határozottan előirt kifejezett írásbeli alávetettséget. (XXXVII. 64.) Az 1881. évi LIX. tcz. hatályba lépte óta állandóan követett birói gyakorlattal meg lévén állapítva, hogy az idézett törvény 94. §-ában emiitett külön bíróságok eljárásaikban általában, különösen pedig az illetőségüket megállapító tények bizonyítása tekintetében is jogositvák az eskü általi bizonyítást belátásuk szerint alkalmazni, ebből a törvény ellenkező rendelkezésének hiányában okszerűen következik, hogy a felebbviteli bíróságok is kell, hogy jogosítva legyenek azokban az esetekben, melyekben az idézett tcz. 95. és 96. §§. értelmében bíráskodni hivatvák, a bizonyításnak ezt a módját alkalmazni, a nélkül, hogy e tekintetben a perjogban a rendes bíróságok előtti eljárásra vonatkozólag megállapított szabályokhoz kötve volnának. — Eme felebbviteli bíróságok hatáskörébe tartozik annak a meghatározása is, hogy a nyertes fél részére elsőbiróságilag megállapított perköltségből milyen összeg essék az ügyvesztes fél terhére. (XXXVIII. 113.)