A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

6o ellen indított kárkeresetek a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság hatáskörébe tartoznak: a községi elöljáróság ellen ily alapon 500 frt értéken alóli ingók kiadása, esetleg azok értékének megtérítése iránti keresetek a sommás eljárás útjára és a kir. járásbíróság hatáskörébe tartoznak. A fegyelmi eljárás előzetes megindítása ily esetben nem szükséges, a bíróság azonban a kereset megindításáról a felettes közigazgatási hatóságot értesíteni köteles. — A város közönségét a polgármester személyében lehet perbe vonni. (XXXIX. 84.) NEGYEDIK CZIM. A bizonyításról. I. FEJEZET. Általános határozatok. Bizonyítási teher oly esetben, a midőn a megrendelő a megrendelést beismeri, de azt más részére történtnek állítja. (XXVII. 76.) A jogezim és bizonyitási kötelezettség kérdéséhez. (XXVII. Q-J.) Az okirattal szemben is figyelembe veendő a közvetett bizonyítás mint ellenbizonyítás. — A ilex rei sitae» jogelve alapján is a hazai bíróságok a külföldi törvényt külföldi honossal szemben csak akkor alkalmazhatják, ha a viszonosság iránt nemzetközi szerződésünk van a kérdéses idegen állammal. (XXXIII. 10.) Az ellenvégirathoz csatolt okirat a per eldöntésénél nem vehető figyelembe. (XXXVIII. 102.) A biróság csak oly bizonyítékok beszerzésére van hivatva, melyek a fél által be nem szerezhetők. (XXXVIII. 115.) II. FEJEZET. Beismerés. Arra nézve, hogy a nő minő tárgyakat hozott férje házához, a férj rendelkezési képességének elvesztését kivéve, képez-e a férj beismerése bizonyítékot? (XXVII. 61.) Ha a vevő a vétel létrejöttét beismeri a nélkül, hogy a vételár összegét tüzetesen előadná, akkor azon általános tagadása, hogy az nem az eladó által állított összegben állapíttatott meg, mint határozatlan, figyelmet nem érdemel, és így az eladó által állított vételár beismertnek tekintendő. (XXVII. 82.) Alperestárs beismerése mint teljes bizonyíték. (XXIX. 10.) A kit mint valamely czég tulajdonosát támadnak meg keresettel, az meg nem jelenése esetén beismeri azt, hogy ő azon czégnek tulajdonosa, minélfogva azon tény akkor is valónak tartandó, ha az ítélet ezt tüzetesen ki nem fejezte. (XXX. 126.)