A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

i8 A megajándékozott az ajándékozás előtt fenállott és tőle be nem hajtható tartozásáért az ajándékozott vagyon értéke erejéig akkor is első sorban kötelezve van és perelhető, ha ezen tartozásra nézve más egyén is kötelezettségben van. (XXXII. 75.) A vagyonátadás oly feltétellel, hogy a vagyon jövedelmeiből az átadó gyógyítása és temetése körül felmerült költség fedezendő, ajándékozást képez és a gyógyítási és temetési költségek a vagyon értékéből mint viszteher, az ajándékozott vagyonérték megállapításánál levonásba nem hozhatók. — Midőn az ajándékozott vagyonérték megállapításánál a megajándékozott viszteherként valamely elvállalt követelést levonásba helyezni kíván, az ellenfél tagadásával szemben a követelés fenállását ő (a megajándékozott) tartozik igazolni. (XXXII. 99.) Követelések átruházása ajándéknak nem tekinthető, ha annak ellenértékekép az átruházónak eltartása vállaltatott el. (XXXIII. 3.) Oly szerződés, melylyel az apa ingatlanait gyermekének avval a kötelezettséggel adja át, hogy az ő s neje halála után az örököstársakat a szerződésben kitett összeggel kielégítse, addig pedig őt és nejét tisztességesen eltartsa, lényegileg nem viszterhes, hanem ajándékozási szerződést képez, mely — ha a kikötött tartás az ingatlanokból kikerül — olyan vagyoni előnyt biztosit a gyermekeknek már magának a tulajdonjognak átruházása által, melyre különben atyja életében nem számithatott. A szerződésnek eme természetéből következik, hogy azt az ajándékozó érdemetlenség okából visszavonhatja. (XXXV. 70.) Oly szerződés, melynek alapján valaki ingatlanát az annak jövededelméből fedezhető tartás kikötése mellett tulajdonilag átruházza, nem tekinthető viszterhes szerződésnek, hanem ajándékozásnak. Ennélfogva az, a ki az ingatlant ily szerződés alapján megszerezte, tűrni tartozik, hogy az átruházónak az átruházáskor már fenállott tartozásai az átruházott ingatlanból kielégítést nyerjenek. (XXXVI 48.) Az oly vagyonátruházás, a melyért vételár nem fizettetett, ajándékozást képez. Ha az átruházó át is adta ingatlanait és feljogosította a szerződő felet arra, hogy a tulajdonjogot a maga javára bekebeleztesse, ugy az ajándék nem halál esetére szólónak, hanem élők közti ajándéknak tekintendő. (XXXVI. 77.) A megajándékozott a vagyontalan ajándékozónak az ajándékozás előtt már fenállott tartozásaiért ajándéka erejéig szavatolni tartozik. A megajándékozottra jutó vagyonnak azonban számszerűleg megállapíthatónak kell lennie, hogy ellene végrehajtható ítélet hozathassék. (XXXVII. 48.) Az ajándékozó hitelezője csak az esetben követelheti a megajándékozótól kielégítését, ha igazolja, hogy követelésének kielégítésére adósának más vagyonában és más módon alapot nem talált. (XL. 60.)