A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

i88 fogalma megköveteli, hogy a czélba vett haszon «jogtalan» legyen s hogy ezen haszon másnak vagyoni kár okozásával, vagyis annak vagyona csökkenésével éretett légyen el, a ki a czélból tévedésbe ejtetett, vagy tévedésben tartatott. — A csalás szándékos cselekmény lévén, a szándéknak minden lényeges ismérvet át kell hatni, a csalónak tehát akarnia kell, hogy az, a kinek kárán a maga vagy más részére jogtalanul hasznot akar eszközölni, tévedésbe jöjjön vagy tévedésben maradjon és akarnia kell, hogy — a tévedésbe ejtendő — ezen és nem más indokból származott tévedése következtében tegyen vagyonára, illetőleg az ő rendelkezése alatti vagyonra vonatkozólag oly intézkedést, melyből reá, illetőleg megbízójára kár keletkezzék (causalis nexus); de akarnia kell a csalónak ezeken felül, hogy az ezen intézkedéssel a tévedésbe ejtettnek vagy abban tartottnak vagyonában bekövetkező csökkenés értéke a tévedésbe ejtő vagy az abban tartó vagy egy harmadik személy tulajdonába ellenérték nélkül vagy az értéknek meg nem felelő csekélyebb egyenérték mellett menjen át. (XXIX. 12.) A ki ingatlanokra vonatkozó csere-szerződés megkötése után a maga ingatlanát, mely a csere-szerződés tárgyát képezte, megterheli, vagy ezen megterheléshez mint jogositott hozzájárul: csalást követ el. Ha azonban a másik szerződő fél ingatlana Ausztriában fekszik és a szerződés Ausztria területén köttetett meg, továbbá, ha a magyarországi fél a szerződés megkötése után azon észleletre jut, hogy viszon:teljesitménykép jelzálogilag megterhelt, teljesen értéktelen ingatlanokat kapna és ha kifejezte azon elhatározását, miszerint a szerződést a feléntuli sérelem czimén — melyet az osztrák jog elismer — megtámadja: ez esetben a csere-szerződés tárgyát képező ingatlan utólagos megterhelése nem egyéb, mint a másik fél általi megrontatás elleni önhatalmú intézkedés és igy csalást nem képez. (XXIX. 19.) Valamely ingatlannak a telekkönyvi tulajdonos által az eladási szerződés fenállása alatt a vevőnek beleegyezése nélkül eszközölt ujabb elidegenítése és az uj szerző nevére való bekebelezése csak akkor állapítja meg a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás bűncselekményét, ha eszmei halmazatban a Btk. 379. §-ában meghatározott csalás esete fenforog. (XXIX. 67.) Ingatlannak kétszeri eladása esetében felmentés ugy a Btk. 400., valamint a 379. §. vádja alól. — A felmentés azon alapon mondatott ki, hogy az előzetes megállapodás nem végleges szerződés, hanem szerződés kötése iránti kötelezettség elvállalása volt. (XXIX. 69.) A kinek cselekvősége — bár ravasz fondorlattal — csak arra volt irányozva, hogy a maga vagyoni károsítását megakadályozza, illetőleg, hogy az ellene foganacositott káros cselekedet sikerét meghiúsítsa, csalást nem követ el. (XXIX. 101.) Ha valaki hamisított közhatósági bizonyitványnyal könyöradományokat gyűjt, az, minthogy egyrészről a vádlott által használt hamis ürügy