A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

i6i annak alapján az igazgatóság nevében tett bűnvádi feljelentésnél egyáltalában nincsen kizárva az, hogy a határozathoz járult tagok ellen mindazok a jogok érvényesíttethessenek, a melyek az egyes vádlók ellenében a Btk. rendelkezései szerint helyet foghatnak. (XXVIII. 44.) Rágalmazás vádja. (XXX. 103.) Rágalmazás esetében, a mennyiben az közhivatalnok ellenében hivatali kötelességeire vonatkozólag követtetett el, a Btk. 270. §. szerint a bűnvádi eljárás hivatalból való megindításának van ugyan helye, de a büntetés kiszabásánál a sértettnek, a mennyiben vádlott a Btk 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében azon az alapon mondandó bűnösnek, mert a vád tárgyát tevő ténybeli állítást a sértettről nem ugyan többek jelenlétében, hanem több, habár nem együtt levő személy előtt, vagyis több izben és ismételten egyes személyek előtt tette, a rágalmazás tényálladékának megállapításához alapul szolgáló ez utóbbi körülmény, vagyis a vádlott cselekvésében jelentkező ismétlés a vádlott terhére még külön súlyosító körülményül is hasonlóképen el nem fogadható. (XXXIV. 51.) Becsületsértés. — Az on-osi titok elárulásának kérdése. — A tiszti főorvos jogköre a bujakór terjedésének megakadályozása tárgyában. XXXVIII. 42.) Köztisztviselők által hivatalos ügyiratban használt kifejezések miatt becsületsértés vagy rágalmazás czimén emelt vád. — Btk. 258., 261. §§. (XL. 31.) 260. §. Ha hamis vád emeltetik valaki ellen, a nélkül, hogy a feljelentő a vádja valótlanságát tudná, rágalmazás esete forog fen. (XXIX. 93.) A Btk. 260. §-a szerint a rágalmazás vétségéhez valamely különös "gonosz szándék*, esetleg áttalomra irányzott szándék nem szükséges. E cselekményt illetőleg is ugyanazon dolust tételezi fel a törvény, mely — az illető törvényben külön kitett dolus speciálistól feltételezett büntettek kivételével — a többi bűntettekhez s rendszerint a vétségekhez is átalin megkívántatik. A 260. §. alá eső rágalmazást illetőleg ezen dolus fenforog, ha a tettes, ámbár a vád megtételekor nem tudja, hogy hamisan vádol, azonban tudja vagy tudnia kell azt, hogy nem bizonyos, hogy azon személy, kit ő egyenesen vádol valamely büntetendő cselekmény elkövetésével, csakugyan azon személy-e, a ki a neki tulajdonított büntetendő cselekményt tényleg elkövette. Ezen szakasz a sejtelemnek, a gyanúnak, a könnyű kész kombinatiónak. az elhamarkodott egyéni véleménynek és ítéletnek kétségtelen tény gyanánt állítása, s ez által más személy becsülete elleni könnyelmű merénylet elkövetésének szabadsága ellen irányul, mig ellenben a senkit egyenesen nem vádoló, hanem a tényleg létező vagy mutatkozó gyanuokoknak és jelenségeknek a hatóság előtti megjelölését, azoknak a hatóság tudomására juttatását s a valónak ez uton való kiderítését vagy a kiderítésnek ez uton való előmozdítását ezen szakasz egyáltalán nem érinti. — A Btk. 260. $-ában az ezen szakasz ismérvei között felvett azon ténybeli elem, mely szerint az ezen szakasz alá eső Fclsőbirós. gyk. II. (Tárgym. V )