A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)
bizonyult. — A polg. prdts szerint a bizonyítékot képező eskünek az ítéletben kell meghatározva lennie. — A letett eskü tartalmának mindenben egyeznie kell azon eskü szövegével, melytől az ítélet a vitás körülménynek valóvá vagy valótlanná tartását függővé tette s ehhez képest a jogi hatályt a tüzetesen szövegezett eskü egyenes és elválaszthatatlan jogi folyományává tette. — Az eskü, mely nem tétetett le a törvénynek megfelelőleg, mely tehát a törvény értelmében bizonyítékot nem állapithatott meg: hamis eskünek a Btk. 215. §-a értelmében nem fogadható el. (XXXVI. 39.) A kisebb peres ügyekben megítélt eskü kivételéről külön jegyzőkönyvet felvenni nem szükséges, hanem elégséges, ha az itéletileg megítélt eskü szövege a tárgyalási jegyzőkönyvben szórói-szóra felvétetik és az esküt tevő fél által aláiratik. Ha tehát a jegyzőkönyv ezen kellékeknek megfelel, a hamis eskü bűncselekményének fenforgása nincs kizárva. (XXXVII. 73.) 221. §. Csődnyitási kérvény folytán a csődbíróság előtt gondatlanságból letett hamis felfedező eskü vétsége. (XXXI. 20.) 222. §. Magánkörben a való mondásának törvény szerinti kötelezettsége nélkül tett egyszerű állítás egy részről, más részről ugyanennek a bíróság előtt tett esküvel erősített vallomása közötti ellentét esetében nem az, a mi egyszerű beszélgetésben mondatott, hanem az bír tulsulylyal, a mit az illető a bíróság szine előtt ünnepélyes alakban mint tanú nyilvánított. — A Btk. XII. fejezetében meghatározott hamis tanuzás alatt, a bíróság vagy hatóság előtt büntető, polgári vagy fegyelmi ügyben annak «lényeges körülményeire* nézve tett és esküvel megerősített «hamis tanúvallomást értetvén, ennek folyományaként a Btk. 222. §. szerint büntetendő vétség alkotó elemét is azon törekvés képezi, hogy más bíróság vagy más hatóság előtti büntető polgári vagy fegyelmi ügyben annak lényeges körülményére nézve hamis vallomást tegyen az illető egyén és azt esküvel megerősítse. — A «lényeges körülmény* fogalommeghatározása. (XXVII. 6.) A hamis tanuzásra való felhívás meg van állapítva, ha valaki mást tanúvallomásra törenszik rábirni oly körülményt illetőleg, miről a felhívottnak nincs tudomása s nem tesz különbséget, hogy a dolog, melyet az arról tudomással nem biró tanúval a tettes bizonyítani akar, valósággal megtörtént-e vagy nem, illetőleg ugy történt-e meg, a mint azt a tanú által állíttatni törekszik. — Ha vádlott, habár egy bűntető ügyben, illetve egy tényre vonatkozólag, több egyént törekedett hamis tanuzásra reábirni, ezen cselekményeinek mindegyike magában véve a Btk. 222. §-ában meg-