A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

86 Polg. törvk. rendtartás. 168—169. §4$. kötelezettségét megállapító nyilatkozata nem Írásban, hanem nyomtatásban fejeztetik ki, mi nincs ellenkezésben a törvény szabályaival. (Dt. r. f. XXIII. 5.) 7. A száraz bélyeggel való nyomás nem tekinthető aláírásnak. (Dt. u. f. III. 127.) 8. A kötelezvény aláírásának elismerése a kötvény tartalmának valódiságát is igazolja. (Dt. u. f. XII. lv20.) 9. Kötelezvénv lénveges tartalma törlésének hatálya, (Dt. u. f. XXIV. 118.) 168. §. 1. Ha az okmányt aláíró fél aláírásának valódiságát ugyan beismeri, de tagadja, hogy az okmány nyelvét értené, s hogy annak tartalma néki megmagyaráztatott volna, az ily okmány az aláíró ellen bizonyítékul nem szolgál. (Dt. r. f. XV. 104. 1.) 2. Ha a p. törvk. rendt. 108. §-ában előirt kellékekkel nem bíró kötelezvényben foglalt összeg leszámítását az adós tagadja, ez a hitelező által bizonyítandó. (Dt. r. f. XV. 104. 2.) 3. Ha az írni és olvasni nem tudó fél azt, 1IO<ÍV az okmányt kézjegyével ellátta, beismeri, de tagadja, hogy az előtte felolvastatott és megmagyaráztatott volna, a felolvasás és magyarázás megtörténtét az okmányra hivatkozó fél tartozik bizonvitani. (Dt. r. f. XIX. 35.) 4. Alperes németül nem tudván s így a kötelezvény szövegét nem értvén, a kötelezvény csak az esetben bir bizonyító erővel, ha annak szövege az alperes által értett nyelven megmagyaráztatott s ennek megtörténte a kötelezvényen bizonyittatott, azonban ez meg nem történvén, az előttemező tanuknak a kötvény megmagyarázását tanúsító előadása nem elegendő. (Dt. u. f. IV. 98.) 5. Két tanú előtt aláirt, habár az aláíró előtt ismeretlen nyelven szerkesztett okirat érvényéhez nem szükséges, hogy ezen okirat a kötelezett előtt felolvastassák és megmagyaráztassék, ha egyébként igazolható, hogy a kötelezett fél az okirat tartalmát ismerve, a felolvasást és megmagyarázást maga engedte el. (Dt. u. f. XI. 122.) 169. §. 1. A kötvényt előttemező tanuk azon vallomása, hogy adós a tartozás valódiságát beismerte, ha annak a közelebbi körülményei felől határozott tudomással nem birnak, nem fosztja meg az adóst azon jogától, hogy a követelt tartozás le nem számítását bebizonyíthassa, s illetve felperest e körülményre a foesküvel meg ne kínálhassa. (Dt. r. f. IX. 205. 1.) 2. Szabályszerűen kiállított kötvény ellenében az azt előttemező tanuk oly vallomása, hogy az érték leolvasását nem látták, sem adós annak felvételét előttük el nem ismerte, magáhan véve még az alperesnek a pénz le nem olvasására alapított kifogása igazoltatnak nem tekinthető. (Dt. r. f. X. 236.) 3. A minden külső kellékekkel ellátott kötvény ellenében is élhet az adós a kölcsön le nem olvasása miatt kifogással, csakhogy ekkor ő tartozik a kifogást bizonyítani. (Dt. r. f. XII. 109. 1.) 4. A perrend szerint teljes bizonyítékul szolgáló kötvény ellenében vitatott azon kifogás, hogy az adós annak értékét meg nem kapta, a kötvényt előttemező tanuk abbeli vallomásával, hogy a kötvény kiállítása alkalmával érték nem adatott, bebizonyitottnak nem tekinthető, mert ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez.