A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

32 Polg. törvk. rendtartás. 44 — 45. 2. A ptr. 44. ^-;ínak második kikez­kezdéee, rnely szerint a bekebelezett vagy előjegyzett követelés behajtása felperes választásához képest az alpe­resnek vagy személyes bírósága, vagy azon bíróság előtt érvényesíthető, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik, alkalmazható-e oly esetben is, midőn a kereset nem az eredeti adós, hanem a zálogjoggal terhelt ingatlan későbbi tulajdonosa ellen az ingatlanból leendő kielégí­tés eltűrése iránt inditatott? (Dt. r. f. XI. 62.) 3. Az 1881 : LIX. tcz. érintetlenül hagyta az 18G8: LIV. tcz. 44. §-át, a mely szerint a telekkönyvi előjegyzé­sek igazolása kérdésében azon leiek­könyvi hatóság ítél, a melynél az előjegyzés történt, ha a kérdéses iga­zolási kereset nincs egyszersmind az előjegyzett követelésnek behajtására is irányozva. (Dt. u. f. IX. 173.) 4. Előjegyzett zálogjog igazolására szolgáló keresetek fölött az 1868 : LIY. tcz. 44. ^-ánál fogva azon telek­könyvi hatóság ítél, a melynél az előjegyzés történt. Ezen illetőségtől az idézett törvény 53. §-ához képest eltérésnek nincs helye és az 1881 : LIX. tcz. 6. §-a, mely ingatlan va­gyonra vonatkozó dologi jogok érvé­nyesítését czélzó keresetekről szól, érintetlenül hagyta az 1868 : LIV. tcz. 44. §-át (Dt. u. f. XII. 181.) 5. Oly kereset elbírálására, mely nem csupán zálogjogi előjegyzés igazolá­sára, hanem a követelés behajtására van irányozva, nem a telekkönyvi hatóság, hanem az illető birtokbiró­ság van hivatva. (Dt. u. f. XVI. 107.) (i. Ha a zálogjog előjegyzésének tör­lése nem az igazolás elmulasztása, hanem a tartozás fen nem állása mi­att kérelmeztetik, ezen kérelem ön­álló keresettel terjesztethetik elő, a melynek elbírálására nem a telek­könyvi hatóság illetékes. (Dt. u. f. XVI. 109.) 7. Zálogjogi előjegyzés igazolása iránti kereset mikor tartozik a telekkönyvi hatóság és mikor a biróság hatás­körébe ? (Dt. u. f. XX. 12.) f 8. (44. sz. teljes-ülési döntvény pol­gári ügyekben.) Az 1881 : LIX. tcz. Ó. §-a első bekezdésében foglalt intéz­kedés nem terjed ki azon keresetekre, melyek valamely bekeblezett követe­lés behajtása czéljából nem a szemé­lyes adós, hanem a telekkönyvileg terhelt ingatlan tulajdonosa ellen, a jelzálogból leendő kielégítése végett, indíttatnak; hanem az ilyen kere­setekre is az 1808: LIV. tcz. 44. §-a második bekezdésében foglalt non rendelkezés alkalmazandó, mely sze­rint ezek a keresetek, felperes válasz­tásához képest, alperesnek vagy sze­mélyes bírósága, vagy pedig azon biróság előtt érvényesíthetők, mely­nek területén a telekkönyvileg ter­helt birtok fekszik. (Dt, u. f. XXIII. 114.) 45, §. Csődügyek. 1. Ha egyetemleges kötelezettség alapján perbe idézett alperesek egyike csőd alá jut, ez nem vonja maga után az eljáró biróság illetéktelenségét a másik alperes irányában. (Dt. r. f. XX. 45.) 2. Külön kielégítésre jogosított hite­lező, ha csak a jelzálogul szolgáló tárgyból keres kielégítést, a törv. rendt. szerint illetékes biróság előtt tartozván fellépni, ha a keresetét a csődbíróság előtt indította meg, bár illetékességi kifogás nem tétetett, a csődbíróság Ítélete hivatalból meg­semmisítendő. (Dt. n. f. XII. 88.) 3. A külön kielégítési alapul szolgált ingók árverési vételárának felosztása

Next

/
Thumbnails
Contents