A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 320. §. 133 lethozatalra, mindazonáltal a felebb­viteli bíróság ernlitett batározata is ítélet alakjában hozandó meg s ily ítélet ellen további felebbezés alkal­mazható. (Dt. r. f. XIX. 1.) 9. Oly esetben, midőn a perújításnak hely nem adatik, az alapperbeli ítélet hatályában megmaradván, az azzal eldöntött ügy érdemének njabbi el­döntésébe a bíróság a ptrs. 320. §-a alapján sem bocsátkozhatok. (Dt. r. f. XIX. 31.) 10. Ujitott perben az elsőbiróság a perújításnak helyt nem adván s így az ügy érdeme felett ujabb ítéletet nem is hozván, a felebbviteli bíróság hivatalbóli semmiséget követ el, mi­dó'n azon ügyben a perújításnak helyt adván, az ügv érdeme felett is hatá­roz. (Dt, r. f. XXII. 12.) 11. A harmadfokú bírósági rendszer­rel összeegyeztethető' nem lévén, hogy a harmadbiróság oly ügyben, mely­ben az alsóbiróságok nem ítéltek, egyedül s véglegesen döntsön : akkor midőn a két alsóbiróság a perujitási kérelemnek helyt nem adott, a har­madbiróság annak helyét találván, az alapperben eldöntött ügy érde­mében ítéletet nem hozhat. (Dt. r. f. XXIV. 17.) 12. Tekintve, hogy a perr. 320. §-a, mely szerint a perújítás kérdése az alapperben eldöntött ügy érdemével -együtt tárgyalandó és itéletileg dön­tendő el, feltételezi, mikép az alap­perben hozott ítélet maga sérelmes s a perújítással ujabb kedvező ítélet kieszközlése czéloztatik, miből ön­kényt folyik : hogy perújításnak egy­átalában nem lebet helye, a midőn nem maga az alapperben hozott Íté­let sérelme?, hanem az ítélet után liozott valamely határozat vagy be­állott következmény; tekintve továbbá, hogy egyedül ak­kor lehet perújítással élni, midőn az alapperben liozott Ítélet a tárgyalás elmulasztása, vagy valamely perirat be nem adása miatt vált sérelmessé ; tekintve végre, hogy az oly kereset­tel, melyben a perújítás egyedül az esküjelentkezési, vagy eskütételi ha­tárnap elmulasztása miatt kéretik, miután ily perújításnak fönnebbiek szerint egyáltalában helye nem lehet, teljesen perrendellenes eljárás folya­matba tétele czéloztatik: az ily kereset hivatalból visszauta­sítandó. (Dt. r. f. XXV. 4.):;: 13. A perújítás nem képezvén magá­ban álló uj pert, hanem csak az alap­per felvehetésére s újból eldöntheté­sére megengedett jogorvoslatot: a perújítás megengedésével tehát az előbbi állapot állván helyre, azaz fel­ébredvén az alapper s ez az ujitott perrel együttvéve mint egy egész lévén elbírálandó : azon esetben, ha a perújításnak jogérvényesen hely adatott, nem lehet felperest kereseté­vel elutasítani azon oknál fogva,, hogy az alapper megindításakor fen­állott keresetjoga az ujitott perbeli kereset beadásakor elévült. (Dt. r. f. XXIII. 26.) 14. Ha az ujitott perben ujitott alpe­res meg nem jelent, az maraszta­landó abban az esetben is, ha újító felperes semmi olyan ujabb ténykö­rülményt vagy bizonyítékot fel nem hozott, mely az alapperben keletke­zett ítéletnek hatályon kivül helye­zésére indokul szolgálhatna, ha az anyaperben ugyan már előadott, de ott nem bizonyított tények, a meg nem jelenés folytán beismerteknek vélelmezendők, a marasztalásra kellő alapul szolgálnak, s felperes bizonyí­tékai által meg nem czáfoltatnak. (Dt. r. f. XXV. 20.) 15. Habár a perujitási keresethez csa­tolt vagy abban felajánlott bizonyí­tékok az anyaperben nem használt

Next

/
Thumbnails
Contents