A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 244. §. 107 bűnösnek Ítéltetett, de ebből éppen nem következtethető, hogy ha akkor, midőn az eskü kínálásának vagy visz­szakinálásának jógiival élt, ama kö­rülmény fen nem forgott s ellenfelé­nek elitéltetése után következett be, előtte el legyen zárva az eskü kivé­telének mellőzésével a per folytató­lagos tárgyalása kieezközlésének azon módja, melyet az idézett t.-cz. 22. §-a nyújt, az odaitélt eskü nemére való tekintet nélkül. (Dt, u. f. X. 153.) •244. §. Halál általi hitelesítés. 1. Oly esetben, midőn a per folyama alatt elhalt fél jogutódja kéri, hogy elhalt elődjének megitélt eskületétele neki engedtessék meg, azt, hogy az esküvel bizonyítandó tényről közvet­len tudomással bir, igazolni tartozik. Ha az eskü letételének megengedé­sét kérő fél a törvény szerint örök­lésre hivatottnak látszik, habár nem leszármazó rokon is, annak jogutódi minősége mellett a vélelem harczol­ván, ha az ily minősége az ellenfél által tagadtatnék, a tagadó ellenfelet terheli ez a részbeni bizonvitási köte­lezettség. (Dt. r. f. IX. 242.) 2. A perben megitélt esküre történt ajánlkozás folytán, ha a fél időközben meghal, az eskü letettnek csak azon esetben tekintendő, ha a fél az eskü­tételre vagy maga ajánlkozik, vagy az esküre való jelentkezési kérvényt nevében beadó ügyvédje e tényre nézve kellő különleges megbízással van ellátva. (Dt. r. f. XIII. 60.) 3. A főeskü az által, kinek ez odaitél­tetett, letettnek nem tekinthető, ha halála a bíróság tudomására hozatott, hanem a meghalt örökösei idézendők tárgyalásra. (Dt. r. f. XIV. 176.) 4. Nem tekinthető a peres fél közbe­jött halála esetén letettnek az oly eskü, melyet a sommás tárgyalás alkalmával személyesen jelen volt fél által szóbelileg vallott ügyvéd fogadott el, ha a fél a jegyzőkönyvet alá nem irta, vagy hogy a jegyző­könyv tartalmáról tudomással birt, be nem bizonyittatik. (Dt. r. f. XVI. 18.) 5. Az özvegy a férje részére megitélt esküt csak akkor teheti le, ha a tény­körülményekről közvetlen tudomása van. (Dt. r. f. XVIII. 59.) 6. Azon körülményből, hogy a pót­esküt megállapító első bírósági íté­let, az elhalt felperesnek személyesen kihirdettetett és ő az ellen felebbezés­sel nem élt, az elhaltnak az ítéletben megállapított póteskü körülményei tekintetébeni eskületételi készsége épen oly határozottan következtet­hető, mintha a megitélt potesküben foglalt körülményekre vonatkozólag eskületételi készségét a tárgyalás folyamában kijelentette volna, s en­nélfogva az örökösök kérelmére az. eskü letettnek nyilvánítandó (Dt. u. f. I. 10.) 7. A pts. 24i. §-ában szabályozott eljárást csak az ítélet meghozatala után elhalt peres félnek jogutódai kérelmezhetvén, az elhaltnak perbeli ügyvédje általános meghatalmazása alapján azt kérelmezni nincs jogo­sítva. (Dt. u. f. III. 32.) 8. Az eskü letettnek nyilvánítása azon jogi vélelmen alapszik, hogy az, kinek az eskü jogérvényesen oda ítéltetett, azt, ha életben marad, valósággal le is tette volna. Ezen fel­tevésnek a ptrs. 244. §-ában megsza­bott előfeltételei akkor is megvannak, ha két tanú vallomásával igazolva van, hogy az elhalt a tárgyalás előtt határozottan megjelölte azon körül­ményeket, melyekre esetleg meges­küdni akart, pertárgyalás után pedig a döntő körülrnényekre való eskü

Next

/
Thumbnails
Contents