A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 237. §. 103 hát póteskü nem Ítélhető. (Dt. u. f. II. 137.) 11. Mennyiben ítélendő póteskü, mi­dőn a tanuk vallomásai ellentmon­dók ? )Dt. u. f. III. 106.) 12. Atyasági perben a mással is tör­tént nemi közösülés (exceptio plu­rium concubentium) helyt foghat-e ? (Dt. u. f. III. 109.) 13. Póteskü általi bizonyitás apasági keresetben. — Főeskü. — Exceptio plurium concubentium. (Dt. u. f. IV. 53.) 14. Apasági perben, ha alperes nővel való nemi közösülést beismerte, ezen alperesi beismerés mellett, a nő az iránti esküre nem kötelezhető, hogy ő nemileg nem közösült másokkal; ily körülmények között az exceptio plurium concubentium egyátalában nem vehető figyelembe. (Dt. u. f. VI. 45.) 15. Ha a bizonyítandó körülményre részbizonyiték van, — nem a bizo­nyító fél által szükség esetére kinált és ellenfele által elfogadott főeskű ítélendő meg, hanem a bizonyító félnek a póteskü. (Dt. u. f. XXVI. 33.) 237. §. Becslő eskü. 1. Becslőeskü csak akkor ítélhető meg, ha a becsérték, melyre ezen eskü leteendő lenne, a per során fel­hozott tények és körülmények által valószínűvé tétetett. (Dt. r. f. IX. 235.) 2. Oly esetben, midőn hitelbe történt vásárlás folytán a vevő ellen a vételár megfizetése végeit indított perben az áruk megvásárlása s a vevőnek tör­tént kiszolgáltatása bei gazoltatik, azonban azoknak ára az erre nézve felhívott tanuk vallomása által kellő­leg be nem bizonyittatik, ezen utóbbi körülményre nézve felperesnek becslő­eskü ítélendő. (Dt. r. f. IX. 243.) 3. Becslőeskü megítélése esetén nincs ahoz kötve a bíróság, hogy a károso­dott fél által felszámított egész ösz­szegre Ítélje meg a becslőesküt, ha­nem ha a felszámított összeget az adott körülmények között túlozott­nak tartja, azt belátása szerint mér­sékelheti s a becslőesküt az ekként mérsékelt összegre ítélheti meg. (Dt. r. f. X. 286.) 4. Az árkülönbözet mennyiségének megalapítására a becslőeskü nem alkalmazható (Dt. r. f. X. 317. 2.) 5. Midőn a kártérítés azon alapon követeltetik, mert a kártevő azon til­tott cselekmény folytán, melyért a kár követeltetik, elitéltetett, de az a fenyítő eljárás folyamán a követett kárnak csak egy részét ismerte be, a kártérítés iránt indított polgári per­ben az, hogy a kár a beismert meny­nyiségnél többre rúgott, felperes által bizonyítandó, s ezen esetben az oko­zott kár mennyiségére nézve a becslő­eskü megítélése nem foglalhat helvét. (Dt. r. f. X. 318. 2.) 6. Becslőeskünek mezei rendőri perek­ben is van helye. — (Dt. r. f. XI. 50. 1.) 7. Mezei kártétel esetén a kár meny­nyiségére nézve eszközlött becsű é.s ellenbecsü, az az ellen tett kifogások folytán a marasztalási összeg meg­határozására alapul elfogadható nem levén, ha a kártétel ténye kétséget nem szenved, károsnak a kár mennyi­ségére becslőeskü ítélendő. (Dt. r. f. XII. 135. 1.) 8. A becslőeskü megítélésénél a bíró­ság nincs kötve a károsult által állí­tólag okozott kára fejében felszámí­tott összeghez, s ha azt túlságosnak tartja, a fennforgó viszonyokra tekin­tettel mérsékelni, s a becslőesküt a mérsékelve megállapított összegre

Next

/
Thumbnails
Contents