A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

Polgári törvénykezési rendtartás. 17%. §. 79 tartalmazó oly okirat tehát, melyből hiányzik az 1874 : XXXV. tcz. 79. §. <l) pontjában előirt azon kellék, hog) az okirat a felek előtt felolvasandó, és a 80. §-ban foglalt azon kellék, hogy megnevezve legyen, az irni nem tudó télnek ki irta a nevét alá, köz- í jegyzői okiratot nem képez ugyan; de ha az aláírás hitelesítésére nézve a prts és a közjegyzői törvény által előirt kellékek a meghatalmazáson levő kézjegy hitelesítésénél megtartattak : akkor a meghatalmazáson levő kézjegy valódisága az ugyanazon okiraton levő közjegyzői hitelesítési záradékkal, tehát közokirattal, a prts ^. (t) pontja értelmében teljesen j igazolva levén, a kérdéses meghatal- í mazás a kiállító fél ellenében beigazoltnak tekintendő. (LT. f. II. 167.) Az aláírás valóságának bizonyítása a büntető bírósági határozat ellenében megengedtetett. (Bpesti Tábla, u. f. XIII. 299.) Tagadott aláírás a tagadónak beismert aláírásával bár nem teljesen egyezőnek, de azokhoz hasonlónak találtatván, a hasonlatosság elegendő alapul szolgál arra, hogy a prts 172. §-ában szabályozott eskü a prts 235. §. analógiájához képest felperesnek megítéltessék. (U. f. II. o").) Bpesti Tábla, u. f. XXIX. 330.) Alperes tagadott aláírásának valódiságára nézve felperesnek az 1868 : LIV. tcz. 172. e) pontja által szabályozott eskü csak akkor Ítélhető meg, ha idevonatkozó állítását a perbeli adatok támogatják. (BpestiTábla, u. f. XXIX. k. 330. 1.) Az aláírás valódiságára vonatkozó eskü abban az esetben is megítélhető, ha az ellenfél annak el vagy el nem fogadására nézve határozottan nem nyilatkozott, de annak megítéléséi kifejezetten nem ellenezte. Ha tehát alperes az aláírás valódiságára esküi kínáló válaszirat után viszonválaszt nem adott, neki az eskü mégis megítélendő, (ü. f. XXXVI. 10. Azonos határozat Bpesti Tábla, u. f. XXIX. 330. 1.) A prts 172 §-ában szabályozott eskü nem képez főesküt; ennélfogva a perrendtartás 230. s következő §-ai arra alkalmazást nem nyerhetnek, mihez képest, ha csak a bizonyító fél ellenfele annak alkalmazását kifejezetten nem ellenzi, ez az eskü a bíróság állal elfogadás nélkül is megítélhető. (III. f. IV. 57.) Az 1868 : LIV. tcz. 172. §. <l) pontjában emiitett eskü nem esvén a 230—234. §-okban szabályozott főeskü tekintete alá, az aláírását tagadó fél részére megítélését nem akadályozza az, hogy a tagadó fél a kínált eskü elfogadása iránt nem nyilatkozik, vagv hogv az eskü ellen tiltakozik. (III. f. XI. 15.) Polgári perrendtartásunk szerint főesküvel való bizonyításnak csak konkrét lényekre és pedig csak olyanokra nézve van helye, melyekről, illetve melyeknek meg vagy meg nem történtéről az, kinek esküt kell tennie, közvetlen tudomással bír, ellenben az úgynevezett meggyőződési esküt (juramentum credulitatis) polgári perrendtartásunk nem ismeri és az 1868 : LIV. tcz. 172. $-a <l) pontján alapuló esküre is csak maga az a fél kötelezhető, a kinek aláírásának valódisága vita és bizonyítás tárgyát képezi. Az örökös tehát nem kötelezhető annak az eskünek a letételére, hogy az örök-