A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

Polgári törvénykezési rendtartás. 235. §. Mindkét fél által kínált és mindkét fél által elfogadott fó'eskü azon félnek Ítélendő meg, a ki bizonyítani szándékolt ténykörülményt a ptrs értelmében bizonvitani köteles. (U. f. XI. 83.) Oiy tényekre kínált főesküt, melyek nem a kínált fél tényei, vagy nem az ö közvetlen tudomásával történtek, a a peres fél sem elfogadni, sem viszszakinálni nem tartozik. (R. f. XV. 62.) A válasziratban kinált főeskü alperesnek akkor is odaítélhető, ha annak elfogadása iránt nem ugyan a viszonválaszban, de mégis az ellenvégiratban határozottan nyilatkozott, mert az 1868 : LIV. tcz. 233. §-khoz képest a főeskü elfogadására nézve elégséges, ha egyátalán a perben történt az iránt határozott és világos nyilatkozat. (U. f. X. 151.) A ptrs 172. §-ának cl) pontjában az irás hamis voltára nézve meghatározott eskü a 230. §-ban megállapított főesküvel egy tekintet alá esvén, azon körülmény, hogy alperes a válaszban megkínált emez eskü elfogadása iránt nem a viszonválaszban, hanem csak az ellenvégiratban nyilatkozott, a 233. §-ban előirt következménveket nem vonja maga után. (U. f. XX. 102.) Nem Ítéltetett meg a főeskü azon félnek, ki határozott és világos elfogadási nyilatkozatot nem tett, habár az elfogadást a perirat hézagos szövegéből következtetni lehetett, sőt azt maga az ellenfél is elfogadottnak tekintene, mert következő periratában az eskü elfogadását ((tudomásul)) vette, .^pesti Tábla, u. f. XIII. k.) Egyoldalú főeskü. A bizonyító fél által ellenfelének kinált egyoldalú főeskü nem ítélhető meg, hacsak egyéb, a bizonyító fél előadását támogató körülmény a per során fel nem merült. (U.f. XXXV. 52,) A visszakínálhatván főesküveli bizonyítás oly esetben, midőn felperesnek hosszú évek során át módjában volt adósát megperelni, az örökösök ellen indított perben helyt nem foshat. {R. f. XIV. 198.) A fél által a polg. törvk. rendts 235. §-a alapján oly ténykörülményre ajánlott eskü, melyről csak az esküre ajánlkozó bír közvetlen tudomással, annak csak akkor ítélhető meg, ha a perben felmerült körülmények folytán a hittel megerősítendő tény valószínűsége vélelmezhető. (R. f. \. 290., XXV. 66.. u. f. XV. 85.) Ha valamely fél saját egyoldalii esküjével kiván bizonyítani, az iránt határozott kérelmet kell előterjeszteni s a bizonyítandó ténykörülményt egvéb adatokkal valószínűsíteni. (III. f. ÍX. 96.) Az 1868 : LIV. tcz. 235. §. kivételes rendelkezése az egyoldalú íneskü megítélése tekintetében bevett joggyakorlat szerint csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha az esküvel bizonvitani szándékolt ténykörülmény a perben felhozott adatokkal támogattatik, illetve azt a perbeli összes adatok valószínűsítik. (III. f. XV. k. 133.) A főeskü általi bizonyítás alkalmából a bizonyító fél által tett azon állítás, hog\ a bizonyítandó tényről