A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

82 Polgári törvénykezési rendtartás. 190—193. §§. bizonyíték sem nyujtatik arra nézve, hogy az előterjesztetni kért közös okirat valóban létezett. (Bpesti Tábla, u. f. V. 189., U. f. XXIX. 328.) A közös okirat kiadása iránt támasztott alkeresetnek hely nem adható, ha az azt kérelmezők nem bizonyitották az elleniéi tagadásával szemben, hogy az előadatni kivánt közös okirat tényleg kiállíttatott s létrejött. (Hpesti Tábla, u. f. XV. 150.) A közös okirat előterjesztése iránti alkereset egyedül a perirat beadására kitűzött első határidő, nem pedig a halasztás utján nyert ujabb határidő első felében adható be, mely periratban a fél az okiratot használni kívánja. (R. f. XIX. 4.) A közös okirat előterjesztése iránti alkereset a végirati határidő első felében is beadható. Ez által a végirat beadásának határideje csak felfüggesztettnek s nem meghosszabbitottnak tekintendő. (Bpesli Tábla, u. f. XXVI. 115.) Hivatalból észlelendő semmiséget képez, ha a záloiiváltási ügyben felperes közös okirat közlésére alkeresetet adván be, a bíróság annak elintézése előtt a főügyet tárgyalta s iléletileg eldöntötte. (R. f. XXV 29.) A főügy tárgyalása az alkereset fölött való jogérvényes határozat hozataláig függőben tartandó lévén, az , esetben, ha felperes ily körülmények közt végiralát be nem adja, az alkereset tárgynélkülhé nem válhatik. (R. f. XXVII. ;> > Egyik fél sem kötelezhető arra. hogy használni nem kivánt okmányokat felmutasson. (U. f. XVIII. 64.) Közös okiratol csak azon okmány képez, mely az érdekelt lelek vag) jogelődeik kölcsönös jogalkotó vagy jogmegszüntető nyilatkozatait tartalmazza, vagy közös jogelődük viszonyaira vonatkozásánál fogva az utódok jogviszonyaira is kihatást gyakorol, vagy abból a czélból készült, hogy mindkét fél érdekében bizonyítékul szolgáljon, (ü. f. XXIII. 95.) IV. fej. Tanuk. 190-193. §§. .1 lanubizonyitás feltételei. Tanuknak azon puszta állítása, hogy valamely egyén elmezavarban szenvedett, ha annak oly cselekményeit nem adják elő, melyekből az elmezavarra következtetés vonható, az illető egyén beszámítási képességét illetőles bizonyítékul nem szolgál. — (R. f. VIII. 174. 2.) Az orvosnak valamely egyén elmezavarodottsága felől kiadott bizonyítványa csak azon esetben képez kellő bizonyítékot, ha az abban foglaltak az illető orvos közvetlen tapasztalatain alapulnak. (R. f. MII. 174. I.) A leszármazás s illetve rokonsági lök, örökösödési perben nemcsak anyakönyvi kivonattal, hanem tanukkal is igazolható. (R. f. XI. 19. 1.) A tanuk által jogi kérdésekről nyilvánított egyéni nézet, azokat támogató tények nélkül Ítéleti alapul nem szolgálhat. (R. f. XIV. 128. 2.) A tanuk vallomásainál csak az általuk előadott ténykérdések képezvén bizonvitékot, s azon feleletek, melyekéi azok az illető peres felek logaira vonatkozólag előadnak, figyelembe nem vehetők. Téves az a felfogás, mintha a tanúnak saját lénye-