Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

241 A ravasz módon való elkövetés nem képezhet súlyosító körülményt a csalásnál. (X. 163.) 380. s. A nő s férj között létesített ingatlan adásvételi színlelt szerződés készítése s annak alapjáni átíratás kétségtelenül azon czélból történvén, hogy a hitelező követelése behajhatlanná váljék, az ez által megkárosittassék, a házastársak pedig magoknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, és a színlelt szerződésnek ily czélból való készítése és használása ravasz fondorlatot képezvén: azon eselekmény által ugy az eddigi gyakorlat, mint az uj büntetőtörvény szerint, az ennek 380. §-ában meghatározott csalás tényálladéka van megállapítva. (XXVI. 34.) 381. §. B. T. K. 379., 381. §. 2. p. Csalás. (IX. 108.) 384. §• Azon kereskedő, a ki más kereskedőhöz különnemű áruk küldése iránt megrendelő leveleket intéz és azokban a számára szállítandó czikkekért a vételárt posta utján rögtön megküldeni igéri, a 384. §-ban foglalt csalást követi el, ha Ígérete daczára fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. — Lehet-e valakit a 384. §-ban foglalt csalásban elitélni, daczára annak, hogy az ezen §. alá eső ténykedése folytán csődbe jutott? (XXVII. 94.) A hitelezési csalásnak a közönséges csalástól való elhatárolásához. — B.T. K. 379., 384- SS. ax. 83.) 386. s. A B. T. K. 386. S'ában foglalt cselekmény az előbbi gyakorlat szerint nem büntettetett. — A 386. §-ban foglalt cselekmény csak akkor forog fen, ha az értéktárgyak a végrehajtás elől vonatnak meg. A 386. §. nem jön alkalmazásba, ha az elidegenítés akkor történik meg, midőn a kereset még nem adatott be. (XXVI. 95.) Be nem kebelezett hitelezők kijátszását czélzó telekkönyvi átruházás mikor képez csalást? (XXVII. 12.) Valótlan előadások magukban ravasz fondorlatnak még nem tekinthetők. A B. T. K. 386. §-ában foglalt bűncselekményhez a ravasz fondorlat nem szükséges. (XXVII. 84.) A B. T. K. 386. ^-ában meghatározott büntetendő cselekmény csak akkor foroghat fen, ha a vagyonátruházás idején a panaszló már hitelezője volt a vádlottnak, és a vádlott az átruházás által magának jogtalan hasznot, a panaszlónak pedig kárt akart szerezni. (II. 170.) A hitelező kijátszása végett az adós által tett vagyonátruházás csak akkor büntethető, ha a hitelező követelése az átruházás időpontjában végrehajtható vagy legalább is beperesitve volt; de ekkor is kétségtelennek és lejártnak kell lenni. A B. T. K. 386. §-a alá eső csalásban tettes csak az lehet, a ki mint adós vagyonát átruházza; a ki az átruházást elfogadja, az Tárgymutató. III.