Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

i8o ha épen azon cselekvés kezdetett meg, mely ezen büntettet minden más büntetendő cselekménytől, igy a B. T. K. 321. §-ában meghatározottól is megkülönbözteti. (VIII. 36.) Erőszakos nemi közösülés kísérlete. — B. T. K. 65. és 66. §-ai. (VIII. 62.) Csalás kísérlete. (VIII. 80.) Okirathamisitás kísérlete forog fen azon esetben, ha az okiratra a hamis aláírás rá van vezetve, de a czélbavett tanualáirások még hiányzanak és az okirat nincs átadva. (VIII. 97.) Magzatelhajtás befejezett büntette és kísérlete. — A magzatelhajtás czéljából külön egyének által véghezvitt cselekedetek önállóan birálandók meg, és azon körülmény, melyik okozta a magzatelhajtás bekövetkezését, mindegyik cselekedetre nézve külön bizonyítandó; ha az egyik cselekedetre nézve határozottan bizonyittatott, hogy csak ez volt a magzatelhajtás oka, akkor ezen cselekedet alanya mint a bevégzett bűntett alanya büntetendő, ellenben a többieknek cselekedetei, ha alkalmasak voltak a magzatelhajtás előidézésére, csak mint kísérlet fognak beszámíttatni. (IX. 70.) A nemi közösülés megkísérlése 12 éven aluli leánynyal. (IX. 79.) A magzatelhajtás kísérletének megállapításához — a kísérlet átalános fogalmából következtetve — nem szükséges, hogy az elhajtás czéljából bevett szer az elvetélés előidézhetésének specificuma legyen, hanem elégséges, ha azon szer a magzatelhajtást egyátalán okozhatja. Ennélfogva esetleg oly anyagok bevétele is elégséges, melyek, mint pl. a kékkő, büdöskő, higany stb. izgató hatással bírván, e minőségüknél fogva az elvetélést — habár csak közvetve is — okozhatják. Az in abstracto alkalmas elhajtási szereknek in concreto elégtelen mennyiségben történt bevétele, vagyis az elkövetés eszközének ezen relatív alkalmatlansága a kísérlet fogalomszerü fenforgásán mit sem változtat. Sőt az in abstracto alkalmas, bár in concreto mennyiségileg elégtelen elhajtási szerek bevételének megtörténtével a kísérlet nemcsak átalában létrejön, hanem már tökéletesen befejezettnek is tekintendő, azaz az u. n. befejezett teljes kísérlet (conatus proximus, délit manqué) esete áll elő. Ennek pedig következése az, hogy a kísérlet büntethetlensége a B. T. K. 67. §-ának első pontjára többé már nem alapítható. Vagyis a magzatelhajtási szerek bevételének megtörténtével — a mennyiségi elégtelenség daczára — a véghezviteltől való önkéntes elállásnak többé nincs helye, mert a befejezett kísérletnél — mint a melynél a tettes részéről már véghezvitetett minden, a minek a tettes részéről in abstracto véghezvitetni kellett — az elállás a véghezvitel egyszerű abbanhagyásának lehetősége fogalomszerüen ki van zárva; a puszta negatív magatartás a kísérlet büntethetőségét többé meg nem szüntetheti. Azon negatív tény tehát, hogy a magzatelhajtási szereknek többszöri és nagyobb mennyiségbeni bevétele az első meghiúsult kísérlet után abbanhagyatik, nem bír visszaható erővel, s a véghezviteltől való önkéntes elállásnak nem tekinthető. A magzatelhajtási szerek bevételének megtörténtével a fenforgó befejezett kísérlet büntethetlenségét már csak a B. T. K. 67. §-ának