Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

22 vagy a törvény rendelkezései ellen cselekedtek s e cselekményükáltal kárt okoztak. Elbírálás tárgyát tehát csakis az képezi, vajon a felperesnek abbeli kétségtelen kára, hogy betéti összegére a szövetkezet csődbejutása folytán csak 50% részkielégitést nyert, visszavezethető-e alpereseknek a kereskedelmi törvény 189. és 196. §-a alá vonható cselekményére. A kir. tábla az elsöbiróságtól eltérőleg, ezt a kérdést igenlőleg tartotta elbirálandónak, mert az alperesek ellen lefolytatott bünperből megállapítható, hogy alperesek, mint a szövetkezet igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjai törvényes és alapszabályszerü kötelezettségüknek meg nem feleltek, nevezetesen rendes könyveket nem vezettek és a könyvek vezetését minden ellenőrzés nélkül K. L. könyvelőre bízták, mérleget nem készítettek, az árúkat az elárusítónak elismervény nélkül adták át és tűrték, hogy az elárusító árúkat hitelbe eladott, a nélkül, hogy jótállót és írásbeli okmányt követelt volna sőt hogy a nyújtott áruhitelről még csak rendszeres jegyzéket is vezetett volna. Az ellenőrzés teljes hiánya tette lehetővé, hogy K. L. könyvelő hosszabb időközben tetemes összeget sikkaszthatott, kétségtelen tehát, hogy alperesek a mulasztások következtében az elsikkasztott összeg erejéig a szövetkezet hitelezőinek és betevőinek kártérítéssel tartoznak és kártérítési kötelezettség terheli őket a csődnyitás által okozott költség és kiadás összege erejéig is azért, mert a csődnyitás a K. L. által elkövetett sikkasztás következtében vált elkerülhetetlenné, a költségek felmerülte tehát ugyancsak alperesek mulasztásának következménye. A K. L. által elsikkasztott összegből és a csődnyitás folytán felmerült költség és kiadásból alperesek javára le lenne vonandó az áruhitelezésből be nem hajtott követelések összege az esetben, ha ez a behajtás az alperesek hibáján kivül nem eszközöltetett volna. E czimen azonban alperesek javára mi összeg sem helyezhető levonásba, mert éppen az alperesek mulasztásának következménye az, hogy bizonyító okmány és megbízható feljegyzés hiányában a künn levő árukövetelés összege és az adósok személye meg nem állapitható s ez a körülmény indokolttá teszi a csődválasztmánynak azt a határozatát, hogy a kisebb összegű kétes követelések behajtása az azzal járó tetemes költségre való tekintetfel. a csődtömeg megterhelésének kikerülése végett, abba-