Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

244 Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti váltón kibocsátóként szereplő M. J. nem létezó személy s igy a kereseti váltó lényeges kellék hiányában szenved, figyelmen kivül kellett hagyni, mert a váltón alakilag kibocsátói aláírás van s azon körülmény, hogy a kibocsátói aláirás esetleg nem valódi, a valódi aláirások váltójogi erejére befolyással nincsen. Alperes azon előadását, hogy forgatói aláírásával a váltó elfogadójáért hat hóra a váltókezességet vállalta el, figyelmen kivül hagyni s az erre vonatkozó bizonyitásfelvételt mellőzni kellett ; mert a váltótörvény 66. §-a értelmében a kezességnek magára a váltóra kell irva lennie, már pedig a kereseti váltóból az, hogy alperes a váltót kezesi minőségben irta alá, ki nem tűnik. Alperes azt adta elő, hogy a váltót iqoo január hó végén ugy a kelet, mint a lejárat kitöltése nélkül irta alá felperes részére azon megállapodással, hogy a váltó lejárata az aláirás napjától számított hat havi lejárattal volt ellátandó s igy felperes a váltót megállapodásellenesen töltötte ki s a 5. alatti óvás a viszkereset fentartására nem alkalmas. Felperes tagadásával szemben dr. K. tanú azt vallotta, hogy alperes a váltót 1900 január végén vagy február elején — a napra nem emlékszik — a kelet és lejárat kitöltése nélkül irta alá a tanú jelenlétében s akkor alperes és felperes között az a megállapodás jött létre, hogy a váltó az aláirás mint kelettől számított hat hó múlva fog lejárni. Ez a tanú, mint a kereseti váltó elfogadója, habár a sommás végzés vele szemben jogerőre emelkedett, még sem tekinthető oly elfogulatlan tanúnak, kinek vallomását teljes bizonyítékul lehetne elfogadni (1893 : XVIII. tcz. 64.$.), de pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékul mégis szolgálhat. Minélfogva a pótesküt alperesnek megítélni s a per kimenetelét annak le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Ha alperes a pótesküt leteszi, bizonyítva lesz, hogy alperes a váltót 1900. év január végén ugy a kelet, mint a lejárat kitöltése nélkül irta alá felperes részére azon megállapodással, hogy a váltó lejárata az aláirás mint kelettől számítandó hat havi lejárattal volt felperes által ellátandó. Minthogy pedig e szerint felperesnek nem volt joga a váltót a megállapodástól eltérőleg 1902 január 30 ikától mint kelettől számított három havi lejárattal ellátni, az 1902. évi április 30-án felvett óvás a váltóból eredő jogok fentartására al-