Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

22J (Curia 1904 augusztus 31. 4116/904. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, melylyel felperesek a 225/1902. sz. a. kelt végzéssel elrendelt kielégítési végrehajtás megszüntetése iránti keresetükkel elutasittattak, megváltoztatja, a fenti szám alatt kelt végzéssel elrendelt végrehajtásnak a g—i 280. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokra történt foganatosítását megszünteti s ennek folyományaként az ezen ingatlanokra alperes javára E. 8. alatt bekeblezett végrehajtási zálogjog kitörlését bekebeleztetni rendeli. Indokok: A kir. Curiának 55. sz. polgári döntvénye értelmében oly harmadik személy is, ki a végrehajtás alá vont telekkönyvezett ingatlanra a végrehajtató nyilvánkönyvi jogait megelőzően tulajdonjogot szerzett, habár szerzett joga telekkönyvileg nincs is bejegyezve, az 1881 : LX. tcz. 168. §-a alapján az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt keresetet indíthat ugyan, azonban bizonyítani köteles, hogy a végrehajtató a végrehajtási jog szerzésénél rosszhiszeműen járt el. A beszerzett s a gyámhatóság által jóváhagyott adás-vevési szerződés (1897 márczius 16-án kelt), valamint az 1897 április hó i-én kelt közjegyzői okiratba foglalt s gyámhatóságilag jóváhagyott nyilatkozat által bizonyitva van, hogy a felperesek a végrehajtás alá vont ingatlanokat alperes végrehajtási zálogjogának 1902 május 27-én 3739. sz. a. történt bekeblezése előtt megszerezték. A csatolt bünperiratok szerint a felek a vizsgálat során egybehangzóan előadták, hogy V. J. és neje a végrehajtás alá vont ingatlanokat W. J.-nak és gyermekeinek még 1897 márczius 16-án eladták s minthogy ebbeji a bünperben dr. V. J. jelen perbeli alperes képviseletében járt el, s a büntető feljelentést és a vádiratot is ő ellenjegyezte, kétségtelen, hogy az alperesnek már 1899 auguszt. 31-én, azaz a büntető feljelentés beadásakor volt tudomása arról, hogy a végrehajtás alá vont ingatlanok már nem képezik V. J. tulajdonát. A W. J. által dr. V. J. ellen folyamatba tett igényperben 1902 május 6-án tartott tárgyalás alkalmával a fent emiitett adásvételi szerződés és nyilatkozat felmutattattak s a jegyzőkönyvhez csatoltattak, mely ténykörülmények által bizonyitva van, hogy az alperes, bár tudomása volt arról, hogy a végrehajtás alá vont ingatlanok már nem képezik V. J. végrehajtást szenvedő tulaj15*