Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

201 Indokok: A H—ban kelt kötlevél szerint megvett alperes a felperestől 500 métermázsa jó, egészséges, időhöz képest száraz napraforgó magot métermázsánként 6 frtért franco D—n — vagy paritás ezen állomás — szállítva, melyből 100 mm. 1898 nov., 200 mm. 1898 deczember és 200 mm. 1899 januárban előleges nyolcz napi felmondás ellenében volt szállítandó akként, hogy a fizetés készpénzben az áru átvételénél történik. Felperes az első szállitmányt a d—i termény- és áruraktárba 1898 novemberben be is szállította, hol az át is vétetett s a vételár az alperes megbízottja : a termény- és áruraktár részéről 17 frt 64 kr. híjával ki is fizettetett, miért is felperes első sorban ezen vételárhátralék kifizetését kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a 3. 7. alatti okirat szerint felperes által az u—i állomásról alperesnek küldött s a d—i termény- és áruraktárba beraktározott 10,236 klg. napraforgó mag szállítási dija fejében az áruraktár alperes terhére 18 frt 42 krt fizetett ki, holott a kötlevél értelmében a fuvardíj D—ig felperest terhelte, kétségtelen, hogy a 18 frt 42 krral a kérdéses 17 frt 64 kr. kiegyenlittetvén, azt felperes joggal nem követelheti. Hasonlóan alaptalan felperesnek az A. a. számla 2. pontjában irt 1231 frt 26 kr. iránti követelése is. Ezt felperes azért követeli, mert a kereset szerint 1898 deczember 2-án további két kocsi napraforgó magot szállított alperesnek a d—i vasúti állomásra, és habár azt alperes itteni megbízottja : a d—i terményés áruraktár által átvette s az áruraktárba beraktározta, ezen két kocsirakomány vételárát máig sem fizette ki. Erre nézve alperes azonban nemcsak azt tagadja, hogy a termény- és áruraktár megbízottja volt, hogy ő az árut eme megbízottja utján átvette, hanem tagadja azt is, hogy annak vételárát megfizetni tartoznék, mert az áru a kikötött kellékeknek meg nem felelt, nem volt «jó és egészséges* áru, minélfogva azt a kereskedelmi törvény 346. §-a értelmében alperes kifogásolta s erről felperest azonnal értesítette. Tekintve, hogy a 13.'/. alatti árverési jegyzőkönyvből s a tanuk vallomásából kétségtelenül megállapítható, hogy a napraforgó mag 1898 november 10. és 12-én felperes által tulajdonjogának íentartásával lett a termény- és áruraktárba alperes részére beraktározva, de annak átvételére a tanuk vallomása sze-