Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)
LC)0 utján követelhetik, ugy a hagyatéki bíróság a birtokban nem lévő özvegyet sem helyezheti vitás özvegyi jogánál fogva a hagyatéki vagyon birtokába, hanem az özvegy ebbeli jogát szintén csak a törvény rendes utján érvényesítheti. Az 1894 : XVI. tcz. 92. §-a értelmében pedig a hagyatéki biróság az örökösök kérelmére a birtokban levő özvegy ellen biztosítási intézkedést, amennyiben veszély forog fen, csakis a hagyatéki vagyon állagának biztosítására korlátozva rendelhet el. Oly esetben azonban, midőn az örökhagyó özvegye birtokban nincsen, a veszély pedig fenforog és az igénylő felek a hagyatéki vagyon mikénti kezelésére meg nem állapodtak, a hagyatéki biróság az örökös kérelmére az 1894 : XVI. tcz. 90. §-a alapján a hagyatéki zárlatot elrendelni köteles. Minthogy pedig az örökhagyó özvegye az örökhagyóval halálakor együtt nem lakott, sőt közöttük a házassági kötelék felbontása iránt válóper is folyt, de különben a fölvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint nem az özvegy, hanem S. A.-né van a kérdéses hagyatéki ingatlanrész birtokában, minthogy továbbá a zárlat-tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt adóvégrehajtási letiltási rendelvény szerint a hagyaték állaga is veszélyeztetve van, a zárlatot kérő S. A.-né öröklési joga pedig valószinüsittetett, tekintettel arra is, hogy az özvegy és S. A.-né a kérdéses ingatlanrész kezelésére ugy a bérjövedelem biztosítására nézve meg nem állapodtak, mindezeknél fogva az elsőbiróság végzését megváltoztatni és az előzetes hagyatéki zárlatot elrendelni kellett. (1904 márczius 16. 2369/904. szám alatt.) A m. kir. Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a másodbiróság a hagyatéki zárlatot, az örökösödési zárlatot a hagyatéki eljárás folyama alatt, a perreutasitást megelőzően az 1894: XVI. tcz. 90. §-a alapján rendelvén el, végzése nem tartozik azon másodbirósági végzések sorába, melyek ellen az idézett törvény 124. §-a a további felfolyamodást megengedi. — V. ö. Dtár III. f .V. k. 112. a. esetet.