Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

i8i azonban nem döntő ; mert a czégjegyzék és czégiratok tanúsítása szerint a P. egylet közgyűlése 1900 április 18-án a szövetkezet czégének takarékszövetkezet czégre való átváltoztatását határozta el s igy a czég változása folytán a szövetkezet működésének folytonosságában megszakítás nem állott be. Minthogy pedig alperes nem tagadta azt, hogy az F. a. levél a felperes felmondását tartalmazta, a felperes által kinált, de alperes által el nem fogadott, sem vissza nem kinált főesküvel pedig a perrendtartás 234. §-ához képest bizonyítva van az, hogy a felmondást tartalmazó levél az alperes szövetkezet igazgatóságának kezeihez jutott ; a kir. törvényszék megállapítja, hogy felperes szabályszerűen felmondotta az üzletrészeit és betéti könyvét, mely utóbbira sem az alapszabályok, sem a törvény nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy a részjegyre való becserélésnek elmulasztása esetére alperes annak visszafizetésére vonatkozó kötelezettsége alól szabadulna. Tekintve pedig, hogy az a körülmény, vajon alperes a felmondást tudomásul vette-e vagy sem, a felmondás hatályára nézve közömbös, mert a kereskedelmi törvény 235. §-ának értelmében a szövetkezeti tagnak feltétlenül joga van a szövetkezetből előleges felmondás mellett kilépni ; tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 237. §-a szerint a kivált szövetkezeti tagnak feltétlenül igénye van a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reá eső üzletrészhez és ez üzletrész kifizetését a korlátolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai a 254. §-ában meghatározott elévülési idő lejártával követelhetik, ha addig a társaság feloszlása el nem határoztatott ; tekintve, hogy alperes nem is állította, hogy a felperes által 1900 szeptember 5-én történt felmondáshoz képest a kiválás évének tekintendő 1900. évi zárszámadás szerint a felperesre eső üzletrész a befizetett összegnél kevesebb lenne ; végre tekintve, hogy felperes a felmondás folytán az 1900. év végével mindenesetre megszűnt az alperes szövetkezet tagja lenni, ettől az időponttól számítva tehát a kereskedelmi törvény 254. §-ában meghatározott egy évi elévülési idő 1901 deczember 31-én letelt és igy e naptól alperes, mint késedelmes fizető, felperesnek lejárt követelése után törvényes kamatot köteles fizetni : alperest a kereseti tőke s járulékai megfizetésére kötelezni kellett. (1903 február 4. 105,156/902. sz. a.)