Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

i66 lett ezzel, hogy alperesek elvállalt kötelezettségüknek eleget nem tettek. A méltatlan bánásmód folytán az együttélést felperes kényszerűségből szakítván meg, alperesek azon cselekménye, hogy utóbb felperest visszahívták, előnyükre nem szolgálhat, mert felperes a rossz bánásmód folytán nem volt köteles visszamenni. Felperes ennek folytán érdemetlenség okából is jogosított az ajándékozási szerződést felbontani. Miután azonban az 1876. évi XVI. tcz. 33. §. és 21. §. 1. bekezdése, illetve az 1874. évi XXXV. tcz. 82. §-a értelmében a kir. közjegyző előtt alkotott halálesetre szóló ajándékozási szerződés alaki érvényéhez szükséges, hogy ajándékozó, ki egyúttal végintézkedést tesz, személyesen jelentse ki végakaratát, és szükséges, hogy ennek megtörténte az okiraton bizonyittassék, miután ezen alakszerűség be nem tartatott, illetve annak megtörténte az okiraton bizonyitva nincs, ennélfogva a szerződés sem tekinthető érvényesnek. Eltekintve tehát attól, hogy a szerződés hatálytalanítására is forog fen indok, e szerződés a szükséges alaki kellékek hiánya miatt is érvénytelenítendő volt. (1903 április ö. 4154/903. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A közjegyzői okiratba foglalt és halálesetre szólónak nevezett ajándékozási szerződés, a bevezető rész tartalma szerint, a felperesnek és az alpereseknek élőszóval, ép észszel és szabad akaratból előterjesztett kijelentései alapján vétetett fel a kir. közjegyző által. Ezen okirat bevezető részében bizonyitva van az is, hogy a két ügyleti tanú nemcsak a szerződő feleknek eme szóbeli kijelentései, hanem az egész ügymenet alatt folyton és együttesen jelen volt, s minthogy az okirat záradékában az is bizonyittatik, hogy az a szerződő felek és az ügyleti tanuk együttes jelenlétében felolvastatott, azoknak szerb anyanyelvükön megtolmácsoltatott s ezután a szerződő telek s a tanuk azt aláírták s illetve kezük keresztvonásával ellátták, az A. a. közokirat az 1874 : XXXV.- tcz. 82. §. rendelkezésének mindenben megfelelvén, felperesnek az okirat külalakja ellen emelt kifogása figyelembe nem vehető, minthogy pedig az okirat 3. pontjában maga felperes kijelenti, hogy az alpereseknek ajándékozott ingatlanok, a tulajdonjog bekebelezésének a halála után időre kikötött elha-