Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

128 elérte után utólag jóváhagyta s ahhoz hozzájárult. Ezek alapjáu a keresetnek helyt adni kellett. (1902 november 3. 4955/902. sz.) A marosvásárhelyi kir. tábla: A kir. járásbiróság Ítéletet megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasitja. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapították, hogy a peres ingatlanokat, illetve ingatlan jutalékot, mint tulajdonukat, a helyszínelés előtt, alatt és után kizárólagosan bírták és használták, s ezzel a tényleges használattal szemben a helyszínelés alkalmával tévesen vették fel alperesre. A keresettel szemben alperes tagadja a helyszínelés téves voltát s azt, hogy felperesek a peres ingatlan jutalékot valaha tulajdonjoggal érvényes jogczimén és a szerzésre alkalmas módon és jogalapon megszerezték volna. A telekkönyvi rendtartás 3. §-a szerint kiigazítás tárgyát csak oly birtokviszonyok képezik, melyek a telekkönyvek hitelesítésekor már léteztek, vagy legalább is a hirdetmény hatályosságának kezdete előtt szereztettek ; a helyszínelés alkalmával gyakorolt birtoklás puszta ténye alapján az ingatlannak kiigazítás utján való átírását a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonossal szemben sikerrel kérni nem lehet. Aki a kiigazítást kívánja, annak az alperesnél erősebb jogot és a birtokláshoz érvényes czimet kell kimutatnia és bizonyítania. Felpereseknek azonban ez nem sikerült. Mert a bizonyítás eredménye szerint igazolva van ugyan, hogy felperesek a peres ingatlanokból alperest megillető jutalékot a helyszínelés előtt megvásárolták, de az is igazolva van, hogy alperes a vételi ügylet megkötésekor kiskorú volt. Minthogy felperesek nem is állítják, hogy a vételi szerződést alperesre kötelezőleg, a szerződés létrejötte idejében érvényben volt törvényes rendelkezés értelmében (ált. polg. tkv 244. §-a) az illetékes gyámhatóság jóváhagyta volna, felpereseknek állított tulajdonszerzésen nyugvó birtoklása az érvényes jogalapot nélkülözi. Minthogy annak a kérdésnek vitatása, hogy alperes az állítólagos vételi szerződést nagykorúvá válta után jóváhagyta-e, s hogy ez által felperesek az ingatlan tulajdonát megszerezték, mint e helyszínelés utáni jogalkotó tény, a kiigazítás kérdésével, mint későbbi jogalap, döntés tárgyát nem képezheti: ezekből folyólag felpereseket keresetükkel érvényes jogczim hiánya miatt elutasítani kellett. (1903. évi június hó 25. 2140/903. sz. a.)